Magyar ? vagyok

A nevem X.
Elvtárs, polgártárs, párttagtárs
szabad a választás
Magyar vagyok.
Legalábbis ebben az országban születtem,
de, hogy itt halok-e meg majdan, nos ebben
már bizonytalan vagyok.
Napról napra
Hétről hétre, hónapról hónapra...
Évről évre engedem csorogni a talajra
A vérem
mely nem táplálja, termőbbé nem teszi
ezt az átkozott földet...a fene meg nem eszi!
Az akaratom
nem találkozik más akaratával, nem különbözik,
de nem találkozik, mert ebből a népből hiányzik.
Nem mondtam igazat.
A szabad akarat, a nemesítő szándék, ez az
ami sosem volt, ezért nem is hiányzott.
Nekem igen
de napról napra, hétről hétre, évről évre
aki mást, aki többet tenni merne.
Mit a pillanat
által szült gyarló igénye neki oly buzgón diktál.
Hogy jussában hempereghessen hol itt, hol ott áll.
Magyar vagyok
de rajtam, az „idegenszívűn” kívül ezt senki komolyan
nem veszi, de harsogja, hirdeti identitását bomlottan.
Ész nélkül
ködös emlékképek, tudásfoszlányok pókhálójában
menthetetlenül és megváltoztathatatlanul beleragadva.
Mi a magyar érdek
megfogalmazni tehetségéből nem telik és pont
múzsája távolmaradása nyitja meg a sort
Mit hosszú láncban
szemenként összekapaszkodva a számos közhely.
Ha végiggondolnák, éreznék csak mekkora röhej.
A magyar nyelv
nem elégíti azonban ki honfiúink közlésvágyát.
Szavaikat egy kis rovásírással a hatás végett megtoldják.

El innen
bárhová, ahol tiszta levegő van, el hamar
ha megváltoztatni nem tudod e népet, megfojt s eltakar.

Magyar vagyok
bárhol is éljek. Ha más népek akarnák is
befogadni nem tudnak. Megtűrnek, ennem adnak is,
de felolvadni magam nem hagyom,
mert én egy nyakas magyar vagyok.