Kuburcik

Kuburcik, kuburcik, bruuu, bruuu
vijj, vijj, kubuuurcik, kubuuurcik.
Turr, Turr, kubuuurcik, kuuuburcik,
Vijj, vijj, vijj!

Megjöttek a gerlicék a szürke galambok.
A kéményen ülnek és mást tőlük nem hallok.
Egyszerű dalokat recitative nyomják,
Bár ugyanarra a kérdésre más választ adják.

Bruuu, bruuu, bruuu, vijj, vijj, vijj.
Kuburcik, kuburcik, kuburcik, bruu, bruu.
Ezt ismételgetik egész álló nap,
és mégis változatos számomra e szólam.

Ahány galamb, annyi féle
esetleg az ember szeme,
mi közéjük egyenlőt tesz,
pedig tarkállik tőlük az eresz.

Más hangon búgnak
s titkokat súgnak,
mire ember füle süket,
nem is értjük életüket.

Persze ki kíváncsi ezekre
a szürke mocskos ördögökre,
szennyünket felfalják,
majd párkányunkra rakják.

Csak azt adják, mit kapnak,
emberék ezen persze kiakadnak.
Rájuk haragszanak önkritika helyett,
s lelkiismeretlenül elveszik az életteret.