Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Kuburcik

18/7/2012

0 Comments

 
Picture
Kuburcik, kuburcik, bruuu, bruuu
vijj, vijj, kubuuurcik, kubuuurcik.
Turr, Turr, kubuuurcik, kuuuburcik,
Vijj, vijj, vijj!

Megjöttek a gerlicék a szürke galambok.
A kéményen ülnek és mást tőlük nem hallok.
Egyszerű dalokat recitative nyomják,
Bár ugyanarra a kérdésre más választ adják.

Bruuu, bruuu, bruuu, vijj, vijj, vijj.
Kuburcik, kuburcik, kuburcik, bruu, bruu.
Ezt ismételgetik egész álló nap,
és mégis változatos számomra e szólam.

Ahány galamb, annyi féle
esetleg az ember szeme,
mi közéjük egyenlőt tesz,
pedig tarkállik tőlük az eresz.

Más hangon búgnak
s titkokat súgnak,
mire ember füle süket,
nem is értjük életüket.

Persze ki kíváncsi ezekre
a szürke mocskos ördögökre,
szennyünket felfalják,
majd párkányunkra rakják.

Csak azt adják, mit kapnak,
emberék ezen persze kiakadnak.
Rájuk haragszanak önkritika helyett,
s lelkiismeretlenül elveszik az életteret.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.