Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Kítűnő

25/6/2012

0 Comments

 
Picture
Általában e napon a fű sem nő.
Általában, de nem nálunk.
Itt kérem feje tetejére állt a világ.
Eltelt egy újabb iskolaesztendő.
Az újabbra egyenlőre nem várunk,
hadd illatozzon a szabadságvirág.

  Mozgalmas évet hagytunk hátra.
Épp ideje volt már befejezni,
mert a nyűglődés elviselhetetlenné vált.
Borzalmas hónapok diákra, tanárra,
melyekben erejüket összeszedni,
mindőjüknek varázsos végszavára várt.

  „Simsalabim, hókuszpókusz, abrakadabra,
vakáció, nyári szünet, vakáció, nyári szünet!”
„Szezám tárulj!” és kinyílt az iskolakapu.
Kék tarajunkon az alkalmazott mágia
hatását leszűrhettük s közben köptünk tüzet.
Nem sokat, de annyit, hogy megolvadt a Vasorrú.

  „Ez csalás és ámítás bárki megláthassa!”
kiáltottam fel az ivadékaim bizijét
kézbe kapva, a lapokat átpergetve.
Néztem innen, olvastam onnan, számoltam,
de az alapműveletek számszaki összegét
megcáfolni nem tudtam.(Elvörösödtem örömömben.)

  Ha el tetszenek hinni, ha nem – de jó volna -
ha mégis inkább .... szóval igazat mondok,
ha két porontyra, két kitűnőt büszkén ráfogok.
Nem szabadkozom, számítottam ilyen jutalomra,
amit kevésbé az élettől, mint inkább kapok
szerelmetes gyermekeimtől. Mindjárt sírni fogok...

  Mekkora értéke is van ennek a két színötös
tanulmányi tanúsítványnak, most érzem csak.
És kivonva belőle szülői szerepünket,
még mindig marad belőle négyegésznyolcvanöt.
Úgy gondolom ez nem szorul külön magyarázatra.
A kis huncutok, tányérként tartják elénk tenyerüket.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.