Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Kísértetház

29/8/2012

0 Comments

 
Picture
De nehéz tollat ragadom az elhagyott házban!
Mintha nem csak lakói, de a jószerencse is
maga mögött hagyta volna.
A lidércek, a titkok viszont mind itt maradtak.
Nyomasztó sóhajuk hallom, ha fülelek kicsit,
minden repedésből szűrődik a nóta.

Terelnek, hívogatnak, kalandornak néznek,
ki a rejtélynek ellenállni nem tud, nem akar.
És milyen jól gondolják.
Főhőse vagyok ennek az ijesztő mesének,
bátorságom véges, de Szezám nem takar
előlem a titokra megoldást.

Tudom már mitől ilyen síron túli,vagy inneni
e falaktól határolt komor játszótéren,
a hangulat s vele közérzetem.
Magára,cserbenhagyták egykor, megsínyleni
névleges eleim miatt ezért fogom én,
s hiába értem, még remegek.

Megéhezett az évek alatt. Nem táplálta senki.
Fél fogára sem vagyok elegendő már,
a kárhozott új gazda.
Ha engedem, biztos elemészt, meg fog enni.
Javíthatok rozsdás zárat, csöpögő csatornát,
még üresen kong gyomra.

Mésszel mázolhatom, kenegethetem gittel,
megigazíthatom cserepét, úgy látom
ezzel megkéstem.
Igyekezetemen mosolyog,költözésre tippel,
nem engesztelhetem ezzel, otthonom van máshol.
Ezért veszejt el. Nem viccel.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.