Kontaktlencse

Ma reggel szokott rendben
a csempebárba csendben
kilopóztam s megelőztem
a családomat én kegyetlen.

A sort nem tartottam sokáig,
gatyában álltam ott bokáig,
mert szemem fényét a lencse
láthatóra fel nem tekerte.

Enélkül a látható világnak
nekivágni csak egy ostobának
jutna eszébe ilyen szemekkel.
Dioptriák fel a kezekkel!

Hiúságom ára a láthatatlan
lencse, segítség a homályban
tapogatózó piperkőcöknek,
kik szemüveget fel nem vesznek.

Nehezen bepattintottam,
négyszer kacsintottam
és láttam, láttam, láttam!
Azt is, amit nem kívántam.

A munkahely már csak ilyen,
kevés a kelléke mi érdekel,
de a kerek varázsszilikon
elintézte, hogy láthatom.

Túlélve e traumát hazaértem.
Lencsét lefektetni tégelyébe
iparkodtam, de levéve a kupakot
nagyon fura látvány fogadott.

Az oldószerben úszkálva,
biztos sejtik mit láttam?!
Kontaktlencse lebegett,
csak tátottam a szememet.

Néztem közelre és távolra,
látásban nem voltam gátolva.
Kezemben a szelence,
lencsémnek a medence.

Ilyen rejtélyt ki látott?
Szememben is tartok
kezemben is egy példány
nem sok ez egy picit hékám?

Aztán az ügy megoldódott,
ahogy agyam kettest kapcsolt.
Több kupakban, több lencse,
van választék, kész szerencse.

Amit múlt hónapban hordtam
eltűnt egy nap, s ma megtaláltam.
Reggel a frisset feltettem,
este a régi tartót felvettem.

Nem csak vak vagyok, hülye is
elfeledem hová teszek s mit,
de amíg csak a lencsében tévedek
másban nagy kárt nem tehetek.