Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Kirekesztve

16/12/2012

0 Comments

 
Be kellet a hű barát előtt zárnom az ajtót.
Puha tappancsával felém togyogott,
de én az egyszerűség kedvéért kizártam,
kizártam, hogy reménykedő szemét ne lássam.

Délután a lányom már figyelmeztetett,
„Ne szóljunk hozzá, mert nem lehet
majd levakarni magunkról..., de én,
de én úgy sajnálom, ha tehetném hazavinném!”

Bűntársként néztünk egymásra a gyerekkel,
némán kimondtuk, ez a kutya nem kell.
Találtunk gyorsan elfogadható magyarázatot,
nekünk fenn a lakásban van egy kutyánk ott.

A fásult beletörődésem ijesztett meg igazán.
A gondot, hogy hagyhattam így hátam mögött lazán,
mikor egykor életem volt az állatok megmentése,
s most hagy aludni egy kutya szenvedése.

Nem szervezek mentőakciót,
nem keresek átmeneti befogadót,
nem hívom az állat menhelyet,
nem teszem, amit egy magamfajta megtehet.

Szeretem őket, már hogyisne szeretném,
de megpattant valami a szívem környékén.
Nem bírok már, könnyebb ellenállás felé
mozdulok, s nemtettemmel rúgok belé.

Nekem is könnyebb a gyengébbet
kisemmizni, átlépni az elesettet.
Minden erőm elfogy lassan a harcban,
amit az engem sima lelkűvé tévők ellen vívtam.

Soha nem bocsájtok meg azoknak,
akik ellopott életemmel adósak.
Akik miatt színeket nem látok, dallamot nem hallok.
egy lélegző, még nem bomló holttestet vonszolok.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.