Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Előszó helyett

20/1/2012

0 Comments

 
Picture

A napot, egykor Fenrir farkas, az égről lelopta.
Ezzel mindent, mi emberi, sötétségbe borítva
Tettének következménye, lett nagyon otromba
Mind, ki szemmel látott csak, lett arra kárhozva
Tegyen, vegyen, élje éltét mindent csak tapogatva

Tetteinek célja, s oka, eztán ne legyen biztos soha
Kényes szemük szerepét, a népek hamar elfeledték
Szeretetet,együttérzést, megértést is eltemették
Ötletet,s gondolkodást, szemétként utcára vetették
Szerencsére az eltemetett értékeket feljegyezték
Bölcsek, kik az éjjelt, eszükkel, s szívükkel szemlélték

Az értékek felé vezető úton, a morzsát elpergették
Madaraknak éhes hada gyűlt, nagyon kellett igyekeznem
Hogy az eltemetett-elfeledett kincseket idejében megleljem
A gondolattal ásott ágyásba szívemet, s eszemet befektettem
Feledett értéktől táplált földből, kelő virágot írásba tekertem
S az írásommal, e helyt s másutt farkast elrettentve kerepeltem
S ha másnak nem, de olvasóimnak a napot visszaszereztem.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.