Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Csak nyugodtan

19/3/2012

0 Comments

 
Picture
Képzeljünk el egy olyan világot,
ahol mindent lassan csinálunk!
Megengedhetjük magunknak,
azt, hogy csak akkor kapkodjunk,
ha nyakunkon érezzük a hurkot.

Máskülönben nyolckor kelnénk.
Kényelmes reggeli s tízóraizás,
séta munka közben, csésze tea
mert előrébb állna, mint a hajtás
s tudom így is remekelnénk.

Elvárásokat nem a munkahely,
nem a főnök támasztja igazán,
az öl meg, ahogy érteni akarjuk
a soha ki nem mondott szavát,
így csak tapogatózgat az ember.

  Kap ide, s kap oda is gügyén,
megfelelni a nem kívántnak
gőzerővel akarván, mindhiába
csak a ráncok és ősz hajszálak
szaporodnak a munka hősén.

  A családja, ha volt ideje alapítani,
már régen nem számol vele.
Nyolcadik lefújt balatoni nyár
nem engedett választásnak teret:
együtt élni, vagy elhatárolódni.

Kétség nem férhet a válaszhoz
ami legszomorúbb, fel sem veszi,
mikor mártotta szeretteibe tőrét
begyógyíthatatlanul markoltig
s erre már rá sem csodálkoz'.

  Semmije nem marad, koldussá lész,
se család, se barát, se kedély, se idő
s ha idő nincs, pénz sincs s akkor...?
...talán fontossággal tapétázott miliő...
Mégis a rohanással, mondd mire mész?

  Kérdem ezt pont én a képzelt embertől,
én ki két végén szüntelen égetem a gyertyát,
versenyt futva a győztes örökkévalóval.
Fényénél nem látom, holott zsíromból gyúrták,
Időhajcsárként mint is lettem,magamtól menekülő.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.