A pisztráng

Kérem szépen,
ez egy rendes patak,
nem holmi csörgedező csermely,
de ennek ellenére
nem mindenféle halak,
de pisztráng lakik benne.

Igen, a hírhedt iparváros,
a szennyes Miskolc,
kopott belvárosában,
a víz olyan,de olyan piszkos,
hogy csak ez a nyomoronc
pisztráng úszik rajban.

  Ez nem is hal,
ez egy olajfogó,
szűrő, gyűjtő.
Mindent befal,
mi nem odavaló,
környezetszennyező.

  Mert mi más lenne
a magyarázat,
nemde bár?
Elképzelhető lenne,
az a varázslat,
hogy a víz tiszta már?

  Innen kiáltom
szerte a világnak,
ha már az önkormányzat
...csak nyugalom,nyugalom!
Szóval nem látnak,
csak összevissza pofáznak.

  Városimidzs hahaha,
ahhoz érteni kellene
értékeit kiemelni,
lehet-e még, hogyha
a közömbösök, legközömbösebbike
aki e népet hivatva van vezetni.

  Eredményeket felmutatni,
a rosszat kijavítani, lenne
elsődleges feladata
annak, ki mellett voksolni,
e reményben,tömegben ment,
a lakosok tájékozatlanabbja.

  Íme a példa, hogy élhet
a pisztráng és mi nem,
sztereotípiákkal terhelten.
Nem múlik el évből hetven,
s e városban,ember nem terem.
De őszintén, ez kit érdekel!?

Csak egy kolonc vagyunk
az ország nyakában.
Problémagombóc.
Magunkra maradtunk,
s eme ficánkoló ritkaságra,
senki rá sem bagóz.

  Más magunktól meg
nem menthet, a kását,
mit főztünk, főztek
nekünk mi esszük meg.
De ki hallatja hangját?
„Ezt feltét nélkül cseszd meg!!!”

Mi feltétlenül elmegyünk
magunk után s mellett,
lopakodva.
De új teret sehol nem nyerünk-
ezt beismernünk kellhet-
csak itt a pokolban.