Akinek ennyi ideje maradt
a nap végére verset írni, az olyan is. Ingem, gatyám nem szakadt, de nem is tudtam pihenni. Láttak már ilyet is. Csak nyűglődtem magam pedig jobb lett volna sírni, vagy olyat is, de csúfságot nem szabad! Szeretném ezt hinni, vagy ilyet is. Úgy láttam e nappali órán
a világosság nem ül tort. A körülmények kínzó okán, nyeltem el a szürke port. Elfordult duzzogva a nap, vagy csak én ismertem félre inkább undor volt, mint dac megorrolt az emberiségre. A homály lett az úr szerte a vidéken a fény az őrületbe fúlt hatalmát vesztette az elméken. Éji sötétet megszokni vakondnak nem nehéz kiépültek járataik, mint akik lát, nem csak néz. Mindig az érzelmi meddőknek lesz könnyű a vegetáció mindig az értelmi legyűrteknek kín a napfény nélküli vakáció. Én is visszatérnék az esztergapadhoz készséggel ha akkor úgy érezném a tespedést váltom e tevékenységgel. Moziünnep kezdődött
a városban. A városban, ahol nincs is mozi. A városháza meggyőzött már mostan a városban, ahol akol van ugyan, de nincs mozi. Multiplexnek nevezik az ólat a városban a sárosban, ahol volt több mozi, de megfosztották a látogatókat a városban a mocskosban, ahol egykor megtelt a mozi. A szenny, a romlás maradt, a városban az átkosban, ahol ezrek nem restelltek élni, e már útra kélt sokezernyi csapat a városban s más számosban, ahol dolgozni nem lehet, csak félni. Bontsunk hát pezsgőt a városban, ha rá ok van és nem szégyelljük nyomorunk. Izzítsuk be a vetítőt a városban a sátorban, ha már a mozira nem adunk. Hetven szó
hetven hang hetven rezdülés hetven rendülés hetven csók hetven illat hetven összevészés hetven kibékülés hetven bók hetven szavalat hetven egyetértés hetven hazatérés hetven dugó hetven szabad hetven eltévelyedés hetven előkerülés hetven só hetven barack hetven elmélkedés hetven mellélépés hetven tót hetven arab hetven szépség hetven rémség hetven góc hetven oldat hetven mérték hetven kétség hetven polc hetven trakta hetven rejtély hetven fejtvény hetven volt hetven nem az Hetven? Csaltam. Émelygésem felső határértékéhez
újságolvasás közben egyre közelít. Mire a végére érek manifesztálódik. Ennek nincs köze holmi rossz étekhez. A bomlasztó gyomorsav-túltengést a közélet színe-virága okozza, s egyre jobban csak fokozza az olvasható számos buta ömlengés. Ez már nem hazugság, maga az élet másról ének nem szól, nincs aki dalolna, akinek torka kincs, hányok már, de közben félek. szürke nappalok
piszkosfehér tejfolyama fullasztóan kavarog, üres tenyér nem markolja a valami olyan egészen semmilyen, szétáradó zsírfolt, de az enyészet nem ilyen itt aktív nemlét uralg bármerre kerülni akarom, kihagynám a szemlét minden reggelre virradva ezt álmodom a fekete talán az, ha összeszedi magát, nem tapasztalom, a fehér nem kontraszt ez ilyen langy világ, csak kevesebb a tartalom Megállt minden körülöttem.
Egy ideig azt hittem nem jól látom, nem jól érzem odébbálltam, s magam néztem. Onnan minden ugyanolyan, mint innen belülről és a tapintható felszínen. Nincsen tehát különbség, jól látom a megrekedés már tény, nem álom. Mohó vagy ősz
hallod-e?! Karmod előre markol a nyárba be. Mohó vagy ősz! Faltál augusztust, a télből is lecsípsz, hó helyett esőt pisilsz? Micsoda luxus... Mohó vagy ősz! A tavaszt is ellopod, nyár lesz mire virágzik, tavaszi szél júniusban cikázik mert a telet is eltolod. Még hat milla és 20 év van hátra a devizahitelemből,
Orbán Ráhel csókot kapott – sok más mellett – férjecskéjétől. ---------- Devizahitelem törlesztgetem, az esküvői fotókat nézegetem ---------- Nem kátyús már a határ, jelenleg egyeseknek az a csillagos ég. ---------- A puszták népe új értelmet kapott Illyés Gyula sírjában foroghatott. ---------- A Ferenciek tere virágba borult az agyam is, de az szimplán el. Krémszín ballonkabátjával,
saját tengelye körül egy teljes fordulatot téve, beleesett egy hányadéktócsába. Az se nem nagy, se nem kicsi se nem zöld, se nem sárga, és olyan amorf-féle volt. Járjon utána, aki nem hiszi. Óriások mellett
törpének érzem akkor is magam, ha vannak olyan kedvesek apró testemen nem kacagnak. De nem haragszom meg nem botránkozom óriási termetükön talán vágyakozom, növésről álmodozom csak, esküszöm. Butaságom miatt nem okolok másokat s nem támadok, mint óriások fia nyelem a szitkokat s csak bámulok. Hasonló alázatot mástól nem várok, de remélek szellemi vonalon robogó vonatról regélek. Az élet visszatért a falak közé
-mondják bölcsen nagy öregek- vagy fiatal, ki szerint a szó az övé a régiből jóhiszemmel új szokást teremt. Közhelybombák tölcséreit kerülgetem, évnyitók videóit bámulva s csodálkoztam, amin én részt vettem, mennyire nincs megváltozva. Mennyire nincs új gondolat, velős a nap alatt a közoktatás zagyva egén csak az bírja röhögés nélkül ki erős a többi elájul, vagy fuldoklik szegény. Igaz inkább sírni kellene az ódon, elavult ötletek srapnel parádéján, amit egy pártmunkás a családi komódon talált, keresve gyújtós papírját. Az élet nem tért vissza a falak közé, mióta az iskola már rég nem követi, kiköltözött inkább a temető mellé szeretné magát sokkal jobban érezni. Ma délben
a Búza téren Fellökték Jézust, de nem hajolt le érte senki sem. Ma délben a Búza téren észre sem vették Jézust, mint kétezer éve. Senki sem. Ma délben a Búza téren várták a királyfit: Árgyélust a keresztények de ő nem jött el. Nem hoz lázba
a villamos kinézete, annál jobban lelkes közönsége. Felőlem sárga is lehet az a „zöld”. Már kiveresedett az erőlködéstől. Egy várost romboltak le, kiirtottak derék fákat, dugtak helye csenevészet és befogták a pofánkat. Nem lett kényelmesebb, nem fogad magába többet, a városi közlekedésen gátolt inkább, mint segített. Nagyon fájintos meg kell hagyni! A pénz nem fontos... ha nem, akkor mi? De bevesznek mindent, mert szépen susogják, táncolnak a sínen mint a kerge birkák Milliárdok eredménye, hetek óta próbajár, a gyártást nem sieti el a világhíres Škoda gyár. Az időt legkevésbé ők húzták bírálatom átszámolom, kik a projektzárást nyúzzák átkom azokra szórom. Mert ha pénz van, hogyan lehet nincs, átadások eltolva, ez humortalan vicc. Ha a pénz hiányzik, ugyan hová tűnhetett? Ünnepelt a városi miért nem tüntetett? Ugye mennyi nyitott kérdés? A válasz nem keréken érkezett. A hivataltól jött a végzés: legalább púpos a sín,ez élvezet! A mai nap egészen csudálatos volt.
És örömmel konstatálom:eltelt. Egy ilyenért normális fel nem kel, inkább az ágyba kéri a kakaót. Az a tipikusan megismételhető leutánozható tucatnap, amivel az ördögnek adóznak, akik mentik lelkük, ha még menthető. A bizonyos fű sem nő, de nyírni kell, az a több, a károm, mint a hasznom s mégis oly nehezen felejtjük el. A mai nap egészen borzalmas volt. Csicseregtek a tudatlan madarak, a felhők mögül is kikacsintott a nap, s reggel magamra borítottam a kakaót. Egyed Egon nagy kanállal
itt van az ősz, itt van újra, egy hónapja legalább, de jelezi is a kalendár. Hűvös esték, naplementék erősen az őszt idézték itt van már, itt van újra s máma van az első napja. Véget ért a vakáció, holnaptól a ribillió veszi már a kezdetét ezért mondom ezt egyél. Fogyjon az mind el holnapra, rebbenjen el lelkünk gondja és szeptember kettőtől másszunk ki e fertőből. Ragyogjon a nap holnaptól gyümölcstől az ág roskadjon kacagjon az iskola ódon s komor fala! A főnök türelme soká tartson, minden apróságért ne rikoltson, csak ez az egy nap legyen kaka, ám az összes többi hahota! Lesodortam a halhatatlanság
palackját a köpenyemmel, de szerencsére nem tört el az ugyancsak érzékeny jószág. Így a homályos üvegen át nehezen, de meglestem, az üvegbe rejtett tekercset elolvastam titkos feliratát. Viszontláttam arcom vigyorát füstös, meghajlított tükrében, világ ekkor gyúlt az elmémben, átléptem a középszer árnyékát. Megosztottam olvasóim táborát, leegyszerűsödött a képlet az nem olvas ki nem ért meg, örömmel lapoz mindenki más. Jól sikerült a válogatás, nem követ csak egy réteg, de náluk az IQ a lényeg gondolkodni nem babrás. Ritka kincs lett minden írás, mit csak egy része a népnek igazán ki befogadni képes, s hozzám köthető a származás. Exkluzivitás vs. popularitás akaratlanul döntöttem s úgy érzem én nyertem valamint az objektivitás. Ezért él túl minden alkotás, melyben nem mesterkélten a tapsoló hadat dícsértem. Mind szívből szakadó vallomás. |