Dobzse Ulászló megéhezett vala. Szalajtotta hamar Lacit a szakácsot. Neki valami királyhoz illőt kreálna s Laci így nyakába vehette a piacot. Laci olyan engedelmes forma nem húzódott, csak pénzt kért miből királyának ebédet vásárolna. S e kéréssel kitapintotta a gyengét. Laci a róla elnevezett pecsenyét a király elé tolta. De nem kapott egy árva petákot sem fizetésként, egy ebédnyi aranyat kölcsön adott. Meg is feledkezett róla ahogy illik, a király aki csak helyeselni tudott, Ki múltjába túrt, mindet az útból tisztít. Laci szakács így a szemétdombra jutott. Nagy a tábora a ganéjon hempergőknek. koszosak, rongyosak, kívül a margón, de emlékezetük nem csal és fenyegetőek. Kérésükből vád lett egyre marasztalóbb. Nekik már hiába mondta: Jól van, jól van! Nem ültek fel ennek a tréfának, nem nevettek vele. Így omlott maradék hitele is romokba, de ezen a pórnépek már el nem képedtek. Megtett mindent hű királyunk mit nem, és elmulasztott, mit tennie kellett volna, így szerzett első sorban mások előtt helyet, s örök tagságot a megérdemelt szemétdombra. Igazát a hulladék alatt kereső király, többé számomra nem érdekes írni róla szánalmas és unalmas már, így jövőben már Laciról szól énekem. |
0 Comments
Reggel ébredés után jó szokásomhoz híven pikkpakk átfutottam mit is írt a hogyishívják. Hogy a befolyásmentes sajtót megemésszem, a müzlihez lenyeltem két adag szódabikarbónát de a savam így is felszökött. Aszongya a vezércikk, kedvenc kabinetem lemondott, mert döntéseik súlyát nem bírták magukban feldolgozni, tudják nem helyesen határozták meg a követendő nemzeti direktívát, mert alkalmatlan elnökölt. Továbblapozva olvastam, bár magam sem hittem, belátják, de feldolgozni képtelenek a sok hibát, a sok dőreséget, ezért az országnak eltekeredett kormányrúdját nem megélhetési elitnek engedik át kit a pénz el nem bűvölt. Támogatásukról biztosítva az uralkodó ellenzéket, kérnek engedélyt diszkréten keresni egy új hazát, ha nem is országunk határai közt, de más földrészen, és saját maguk törlik le mindenhonnan kezük nyomát. S a „tatár horda” elfüstölt. Fellocsolásom után izgatottan bújtam a börzeindexet, kacagva gyúrtam gombóccá az euró árfolyamát. Zöldségpucolásnál használtam a felsőoktatás tervezetét, benzinár csökkentés, fizetésemelés és eltörlik az áfát, jó hír-szivárvány így tündökölt. Faltam a lapokat, tv műsorokat, rádió hírkommenteket s mikor épp az aranyat keresve szétvágtam a dunyhát, miután a svájci bankbetétem hazairányítását rendeltem el csak akkor került szemem elé, s láttam meg a naptárt. Most megyek s magam felkötöm. |