Álmomban két hölggyel „vitézkedtem”, de aztán kiderült, hogy az egyikük férfi, másikról pedig, hogy nem nő. Olyanokat műveltünk, hogy az nyomdafestéket nem tűr, ezért elektronikusan igyekszem rögzíteni mindent a legnagyobb részletességgel.
Szóval az úgy volt, hogy a barna...nem, az a vörös volt és olyat tett a szájával, amilyet még soha előtte: engedte, hogy értelmes gondolatok hagyják el. Mikor a vörös … akarom mondani a barna befejezte, pontosabban befejezett, máris vetésforgót váltottunk, amennyiben ez lehetséges és rögtön odakerültem, ahol a lányok pisilnek: a WC csészéhez. Ebből nem ittam csak egy kortyot, azt is két kortyra, majd vazelint pöktem a … mindegy hová, mert addigra már kidörzsölődött, ezért abban tovább járni nem tudtam. Hiába, a bagariacsizma mindig okoz újabbnál újabb meglepetéseket.
A barna, szóval a másik, halált megvető bátorsággal – talán azért mert az én életemről volt szó – kereket oldott, így csak vágyakozva nézhettem a neki integető vörösnek.
Itt egy pillanatra megrökönyödtem még álmomban is, hiszen akkor tudatosult bennem, hogy az álmaim nője tulajdonképpen szőke, de csak a haj és egyéb testszőrzetének színe, tehát gyakorlatilag nem. Nekem mindenképpen szőkére festett vörös, illetve barna – esetleg fekete - hölgyekről illene álmodnom és valóban.
A kis intermezzótól - lásd bővebben coitus interruptus – eltekintve ott folytattam, ahol abbahagytam, tehát még el sem kezdtem. Az idő pénz, én pedig időmilliomos vagyok reggel hatig, amíg az óra nem csörög, vagyis milliomos milliomos. E nehezen érthető, de könnyebben feldolgozható – kivéve a hatórai kelést – tényt igyekeztem azzal puhítani, hogy tevékenységi körömet a barna – vörös – nőstényördög elcsábításával próbáltam kibővítenem,de csak a vörös – barna – sikerült, ez viszont túlságosan jól is, olyannyira, hogy álmomból át akart velem úszni az ébrenlétbe, aminek viszont a feleségem – barna – nem örült volna maradéktalanul, mert egyrészt hármunknak – négyünknek – túl kicsi az ágy és különben is most húzott új ágyneműt.
Szorult helyzetemben a zavaromban este fél hatra állított vekker csörgése sietett segítségemre.
Hirtelen felriadtam és hálát adtam a sorsnak, hogy mindezt a zagyvaságot csak álmodtam. Fürgén talpra ugrottam, de a padló megdöbbentően hangosan koppant alattam. Félve a lábamra sandítottam, ahonnan a bagariacsizma pislantott vissza rám.
Szerettem volna egy rövidet sercenteni, de inamba szállt a bátorságom, amikor úgy éreztem, hogy a nyelvem a számban az átlagosnál jobban csúszik valami kocsonyás anyagon.
Szóval az úgy volt, hogy a barna...nem, az a vörös volt és olyat tett a szájával, amilyet még soha előtte: engedte, hogy értelmes gondolatok hagyják el. Mikor a vörös … akarom mondani a barna befejezte, pontosabban befejezett, máris vetésforgót váltottunk, amennyiben ez lehetséges és rögtön odakerültem, ahol a lányok pisilnek: a WC csészéhez. Ebből nem ittam csak egy kortyot, azt is két kortyra, majd vazelint pöktem a … mindegy hová, mert addigra már kidörzsölődött, ezért abban tovább járni nem tudtam. Hiába, a bagariacsizma mindig okoz újabbnál újabb meglepetéseket.
A barna, szóval a másik, halált megvető bátorsággal – talán azért mert az én életemről volt szó – kereket oldott, így csak vágyakozva nézhettem a neki integető vörösnek.
Itt egy pillanatra megrökönyödtem még álmomban is, hiszen akkor tudatosult bennem, hogy az álmaim nője tulajdonképpen szőke, de csak a haj és egyéb testszőrzetének színe, tehát gyakorlatilag nem. Nekem mindenképpen szőkére festett vörös, illetve barna – esetleg fekete - hölgyekről illene álmodnom és valóban.
A kis intermezzótól - lásd bővebben coitus interruptus – eltekintve ott folytattam, ahol abbahagytam, tehát még el sem kezdtem. Az idő pénz, én pedig időmilliomos vagyok reggel hatig, amíg az óra nem csörög, vagyis milliomos milliomos. E nehezen érthető, de könnyebben feldolgozható – kivéve a hatórai kelést – tényt igyekeztem azzal puhítani, hogy tevékenységi körömet a barna – vörös – nőstényördög elcsábításával próbáltam kibővítenem,de csak a vörös – barna – sikerült, ez viszont túlságosan jól is, olyannyira, hogy álmomból át akart velem úszni az ébrenlétbe, aminek viszont a feleségem – barna – nem örült volna maradéktalanul, mert egyrészt hármunknak – négyünknek – túl kicsi az ágy és különben is most húzott új ágyneműt.
Szorult helyzetemben a zavaromban este fél hatra állított vekker csörgése sietett segítségemre.
Hirtelen felriadtam és hálát adtam a sorsnak, hogy mindezt a zagyvaságot csak álmodtam. Fürgén talpra ugrottam, de a padló megdöbbentően hangosan koppant alattam. Félve a lábamra sandítottam, ahonnan a bagariacsizma pislantott vissza rám.
Szerettem volna egy rövidet sercenteni, de inamba szállt a bátorságom, amikor úgy éreztem, hogy a nyelvem a számban az átlagosnál jobban csúszik valami kocsonyás anyagon.
RSS Feed