Blog Archives - Tollkoptató Művészeti Kezdemény

Ez már fájt

30/4/2015

-Most komolyan mondod?
-Persze. Szoktam én ilyenekkel viccelni?
-De, miért?
-Nem leszek flegma és nem válaszolom, hogy miért ne, de azért gondolnom csak lehet, vagy nem?
-De, de, persze, hiszen te csináltad, de akkor sem értem. Egyik napról a másikra.
-Így van. Csak közben eltelt négy hosszú hónap. Ezalatt azért le tudtam szűrni ezt, azt.
-És mit szűrtél le?
-Hogy ami ingyen van, annak nincs értéke, hogy nem jelent többet másnak, mint egy kattintást. Annyit már okvetlenül nem, hogy egy elismerő sort melléírjon. Tisztelet a kivételnek, mert az is akadt. Nem lett több, mint virtuális szemét, ami persze még tág értelemben sem igaz, de ezt nem okvetlenül fogta fel mindenki, de erről majd írok egy bejegyzést valamelyik blogomba.
-Látom, nagyon eltökélt vagy. Nem fogod megbánni?
-Ugyan mit? Először is: ha kedvem tartja bármikor újraindíthatom, másrészt abba sem hagyom, harmadrészt csak a totális ingyenességet szüntetem meg. Egészen egyszerűen nehezen nyelem le, hogy egy hét alatt több jó poént szórok a levegőbe, mint a rádiókabaré egy fél év alatt. Azért ez luxus.
-Mondjuk ebben van valami.
-Mondjuk ebben minden benne van.
-Nem tudok vitatkozni, mert valóban. Én azért nagyon fogom sajnálni.
-Ne sajnáld! Nem vész el, csak átalakul és mindig marad ingyenes formája. Nem az egész, nem is a fele, de marad. Megígérem.
-Elhiszem, de akkor is kutya rossz belegondolni.
-Nekem is, de nem tehettem mást. Ez már fájt.

Az ismeretlen szerző elmeséli miért fejezi be négy hónap után az "Ez már fáj...!" rovat publikálását

Feltételes reflex

29/4/2015

Pavlov miután kedves kutyája kimúlt, nem találta a helyét a tudomány csillagos egén, de még a laboratóriumában, dolgozószobájában sem, a kamrában pedig a rumos meggyet.

Maga sem hitte volna, hogy ilyen váratlanul és ennyire gyorsan veszíti el legfőbb munkatársát, asszisztensét, vizsgálati alanyát és egyben munkadarabját.

Pedig még annyi kísérlet várt rájuk, még oly sok mindenről meg kellett volna győződnie. Tudta, hogy a tudományos élet legalább annyira kegyetlen, mint az alvilág, de saját bőrén megtapasztalva azért sokkal nehezebbnek tűnt minden.

Roppant következetes és akkurátus ember hírében állott, aki rabja a saját beidegződéseinek. Erre talán más sem utal jobban, mint az, hogy finomításra szoruló vizsgálatai ellenére eljutott arra a szintre a feltételes reflex törvényszerűségeinek vizsgálata során, hogy még két héttel halála után is minden nap azonos időben kiporciózta a táplálékot ebének.

Valamit valamiért

28/4/2015

- Úgy nézek én ki, mint aki tud? Úgy? Szerintem nem.
- Ne csináld Elza! Biztos, hogy képes lennél rá, ha …
- Ha? Ha mit? Felejtsd el a számat!
- Pedig az elengedhetetlen, anélkül nem megy. Ezt neked is meg kell értened.
- És ha nem értem meg, akkor mit csinálsz? Azt, amit a múltkor?
- Mikor múltkor? Múltkor múltkor?
- Ahha!
- Nem! Arról szó sem lehet! Ellenben …
- Akkor nagyon sajnálom. Vagy azt, vagy semmit. Kell a szám, vagy nem kell?
- Kell, hát hogyne kellene! Hiszen tudod mennyire odavagyok érte!
- Akkor azt akarom!
- Ne légy velem ilyen kegyetlen!
- Azt akarom, azt akarom, azt akarom!
- Jó, jó, csak ezt fejezd be! Tessék! Így jó?
- Ugye milyen tündibündi is tudsz lenni, ha akarsz? Ugye nem is volt nehéz?
- Nem hát! Akkor most te jössz!
- Tudom, tudom. Hogyne tudnám. Khmm! Szóval van egy ember, aki egyik este …

Tisztelt Olvasóközönség!

Bizonyára nem találták ki, mi is volt a témája a fenti párbeszédnek nő és férfi között. Ugyan mi is lehetne, ha ebből az aspektusból figyeljük!
Kérem, nem más, mint az ötlettelen-ihlettelen író és felesége alkudozását figyelhettük meg, aminek tétje egy újabb tréfás idea kiötlése volt, amire a nej, csak a kosztpénz felemelésének hatására volt hajlandó.
Valami másra gondoltak?

Most már elég!

27/4/2015

Még mindig maradt a tarsolyomban matematikai cselszövés és éjszaka kirágta magát a szabadba. Íme.

Végy egy derékszögű háromszöget, aminek egyik befogója hiányzik, de ismerjük az átfogó hosszát és az egyik szöget … Elnézést, de én selejtes háromszöget nem veszek.
Alkoss halmazokat pozitív prím számokból! … Bocsánatot kérek, de nem ismerek egyetlen pozitív számot sem. Nekem minden szám kifejezetten negatív, kifejezetten a prím, mert az még beképzelt is. Más lenne a helyzet, ha szekund lenne, de hát … (Egy zenész válasza az esti gimnáziumból)
Ha van 6 almád és a testvéreddel egyenlően el kell osztanod, akkor mennyi marad neked? - Kettő, mert a testérem erősebb nálam. Akkor inkább fele-fele arányban!
Milyen műveletet végez az a gép, amibe ha felül bedobunk 15 almát, lent 3-at ad ki? - Darál.
Milyen műveletet végez az a gép, amibe ha felül bedobunk 112 golyót és 334-et ad ki alul? - Kavar, tanár úr ez kavar! De még, hogy!
Mentő kérdés. Sorolj fel néhány tőszámnevet! - Kettő, tizenkettő, huszonkettő …

Elnézést, hogy nem folytatom, de már magam is belefáradtam ebbe a sok zsibbadt gondolatba, ami sajnos, vagy szerencsére nem, vagy csak részben a képzelet szüleménye. A matematikaórákon a forgatókönyvet az élet és a tanmenet írja. Én magam egy kicsit azért lettem púpos, mert megtanultam úgy lapítani, mint egy doromboló házi macska. De a tudásom is megállt azon a szinten, ugyanakkor egeret sem tudok fogni.

Két biciklista

26/4/2015

A matematika varázslatos csillagörvényébe kerültem és ennek hatására érdekesebbnél érdekesebb matematikai feladványok jutnak az eszembe. Ma a kerékpárosok ihlettek meg.

Két kerékpáros 30 kilométerre egymástól elindul egymás felé. Az út A biciklistának 45 percig tart, B biciklistának 60 percig. Mennyire bünteti meg C rendőr A biciklistát gyorshajtásért?
Két kerékpáros 30 kilométerre egymástól elindul egymás felé. Hol találkoznak?
Két kerékpáros 30 kilométerre egymástól elindul egymás felé. Félúton elhaladnak egymás mellett. Honnan tudja A, hogy B mellett és B, hogy A mellett hajtott el?
Két kerékpáros 30 kilométerre egymástól elindul egymás felé. Az út A biciklistának 45 percig tart, B biciklistának 60 percig. Ha nem kapnak defektet, de ha igen? Más-e a helyzet, ha csak szovjet alumíniumpumpa (amivel a Skolnyikot sem lehetett felfújni) áll rendelkezésükre?
Két kerékpáros 30 kilométerre egymástól elindul egymás felé. Az út A biciklistának 45 percig tart, B biciklistának 60 percig, de mindketten megállnak útközben a szeretőiknél, mivel a kerékpározást csak alibiként használják fel. Mikor találkoznak így és hol? Más-e a helyzet, ha egymás szeretői és már egy hónapja nem találkoztak?
Két kerékpáros 30 kilométerre egymástól elindul egymás felé. Az út A biciklistának 45 percig tart, B biciklistának 60 percig, ha nem számoljuk hozzá azt, hogy egyikőjük hegyről lefelé gurul. Melyikük? Hol találkoznak? A hegymenetben közlekedő tud-e köszönni a lejtőn legurulónak?
Két kerékpáros 30 kilométerre egymástól elindul egymás felé. Az út A biciklistának 45 percig tart, B biciklistának 60 percig. Aztán soha nem is találkoznak egymással. (Megoldhatatlan feladat)
Két kerékpáros 30 kilométerre egymástól elindul egymás felé. Az út A biciklistának 45 percig tart, B biciklistának 60 percig, de utóbbi annyira lusta, hogy az A biciklistával történő találkozási pontig tartó utat egy teherautó platójára felkapaszkodva teszi meg. Melyikük éget el több Joule-t? Fejezd ki szögfüggvénnyel!
Két kerékpáros 30 kilométerre egymástól elindul egymás felé. Az út A biciklistának 45 percig tart, B biciklistának 60 percig. Mi van akkor, ha nem mondtunk igazat?
Két kerékpáros 30 kilométerre egymástól elindul egymás felé. Az út A biciklistának 45 percig tart, B biciklistának 60 percig. A és B egymás haragosai és azt tervezik, hogy félúton találkoznak. Biztos, hogy akarnak találkozni?

A helyes válaszokat mindenki nyomtassa ki magának és szúrja ki egy parafatáblára, vagy ragassza ajtajára, tükör szélére, vagy bárhová, ahol mindennap látja, nehogy elfelejtse: az emberi hülyeség és a világűr végtelen, bár utóbbiban nem vagyok biztos.

Láttam szőrös hörcsögöt

25/4/2015

A hazai matematikatanítás gyakorlata ihlette a következő számtanpéldát.

Adott egy egységnyi magtár, amiben 10 tonna búzát tárolnak.

Hány mezei hörcsög, mennyi idő alatt, milyen messzire lévő fészkébe tudja pofazacskóiban kiüríteni a magtárat?
Más-e a helyzet, ha aranyhörcsögről beszélünk?
Számold ki ugyanezt zabbal és árpával is!
Mennyivel tart tovább, ha a hörcsögnek lyukat is kell rágni a magtár falába? Tud-e a hörcsög lyukat rágni? (Kapcsolódás társtudományokkal. Nagyon korszerű.)
Hogyan változik a végeredmény, ha minden második hörcsögöt elragadja egy héja az út felénél?
Milyen messze van a fészek?
Mennyi veszteséggel kell számolni, ha minden ötödik körben megéhezik minden negyedik hörcsög? Más-e a helyzet, ha a tízből két hörcsög nem szereti az árpát?
Mennyivel tart tovább a művelet, ha az árpa és a rozs össze van keveredve, de a hörcsögök külön szeretnék azokat tárolni? Mennyivel rövidül le, ha Hamupipőke és a galambok besegítenek? (Kapcsolódás társtudományokkal. Nagyon korszerű.)
Mivel lehet rábírni a hörcsögöt, hogy hangyaszorgalommal, rendezett sorokban, megszakítás nélkül végezze ezt a munkát? (Kapcsolódás társtudományokkal. Nagyon korszerű.)
Számold ki a hörcsög lassulását, tehetetlenségét és kopását 10 %-os emelkedő és lejtő esetén! (Kapcsolódás társtudományokkal. Nagyon korszerű.)

A válaszokat nem postán és nem két héten belül, hanem jelző csengetésig A/5 formátumú írólapon kéretik beadni.

Jó szórakozást!

Opera. Fesztivál. Előjáték...

24/4/2015

Az operafesztiválra készülődve majd lerágom az összes körmöm a nagy izgalomban. Tavaly és azelőtt is ígértek szépet és jó ízűt, de aztán nem lett belőle semmi. Az ember már nem hagyja magát felültetni. Én sem élem bele magamat, úgy kevesebb lesz a csalódás.
Nem hiszem el – bár rossz nyelvek rebesgetik – hogy lesz zene, de tavaly sem volt. Valamit mókáztak a zenekari árokban olyan egészen zenésznek kinéző egyének, akiket ugyan meg is tapsolt a nézőtéren helyet foglaló közönségnek kinéző néhány tucat fanatikus és sznob, de zenéről szó sem esett. Valami Bartókot emlegettek, meg valami kékszakállú mandarint fából, de egyik sem jött, csak pár szereplő tátogott a színpadon. Azt mondták a mellettem ülők, hogy énekelnek, de egyrészt sem a szöveget nem lehetett érteni, sem a dallamot nem lehetett hallani, mert a zenekarnak látszó földalatti mozgalom hangosabb volt még a szünetekben is, mint a vezető énekes – úgy mondták terror, de ennek már akkor sem értettem az értelmét – aki pedig piszkosul kiabált. Szerencsére nem sokáig hallottam, mert ricsaj ide, vagy oda én bizony elaludtam az előadás közben.

Aztán régebben szuperprodukciókat ígértek, de valahogy csak diavetítés és operafilm nézegetés lett belőle, igaz ez ingyen és fedett térben, így az összes hajléktalan visszaálmodhatta magát bölcsőjébe, amikor befészkelték magukat a bársonyszékekbe és félhangosan álomba szenderültek. Talán ez volt a fénypontja az egész fesztiválnak álcázott kudarcnak. Sikerült néhány karikát eltüntetni a szemük alól és manapság valljuk be, ez nem kis teljesítmény.

Aztán – bár ennek sincs semmi köze a zenéhez – lesznek fabodegák csillagászati és bennük áru aranyáron. (Mézeskalács Gábor Áron rézáron, hogy teljes legyen a képzavar.) Persze idén sem fognak semmit venni, de mégis többet, mint ahány percet operahallgatással tölteni. Lesz viszont bámészkodókból álló tumultus, akik azt fogják bámulás közben találgatni, hogy a másik miért bámulja őket. Természetesen nem a zene kedvéért – de hiszen kielemeztük, hogy az úgysem lesz – jönnek hozzánk, hanem a puszta bámészkodás miatt, viszont e téren a fesztivál egészen sikeresnek lesz mondható.
Az itt töltött vendégórák számát tekintve lesz némi lemaradás, mivel nincsenek, vagy homeopátiás hígításba fizetővendég-szállások, de oda se neki, mert azt az öt napot ébren is ki lehet bírni, de nem kell, mert a színházban – ja nem mondtam, hogy hangversenyterem nincs? - amúgy is kényelmesen lehet aludni az előadások alatt.

Én csak egyet nem értek: miért kell ilyen hamar bejelenteni a programot?
Ennyi egérutat adnak?

Tájékoztatás

23/4/2015

A falon feliratok:
„A medencében úszni tilos!”
„A medencében úszósapka használata kötelező!”
„A medence használata előtt a zuhanyzás kötelező!”
„A helyiségben betegek felügyelet nélkül nem tartózkodhatnak!
„A medencében fertőző betegségben szenvedők nem tartózkodhatnak!”
„A helyiséget minden óra utolsó 5 percében szellőztetjük. Ezalatt a helyiségben betegek nem tartózkodhatnak.”
„A munkavégzés során a dolgozók közfeladatot ellátó személynek minősülnek. Velük szemben a sértő, trágár beszéd, vagy legkisebb erőszak is három év szabadságvesztést von maga után.”

Többet nem bírtam megjegyezni az ütött-kopott csempékre genotermákban kiragasztott utasítások, rendszabályok közül. Mit is tehetnék, hiszen én csak egy beteg vagyok.
Egyetlen feliratot hiányoltam csupán: „ Vigyázat, a medence hirtelen mélyül!” vagy „Vigyázat, a medencében mélysége adott kezelési területtől függően változik” vagy „Vigyázat mélyvíz! Csak nem úszóknak!” De megoldható lett volna a strandokon megszokott kifeszített dróton himbálózó fémtáblákkal is, melyek a mélyülést hivatottak jelezni.
Hiába, ezek elmaradtak. Ennek Julcsi néni is nagyon tudott volna örülni, de már nem maradt rá ideje. Jövő csütörtökön temetik.

Rossz ember

22/4/2015

- Jó napot kívánok! Valami szép virágot szeretnék.
- Jó napot! Semmi akadálya. Csak szép virágot tartok. Nézzen csak körbe!
- Elég lapos a pénztárcám és nem tudom, hogy mégis mire futja.
- Értem. Azt megtudhatom, hogy milyen alkalomra lesz?
- Nőügy.
- Bíztam benne. Születésnap, névnap, randevú?
- Is.
- Miért nem visz mondjuk gerberát?
- Az melyik?
- Itt ez az. Elég friss és szép színekben van.
- Miért a többi nem friss? Nem megenni akarom, hanem ajándékba adni. Máskülönben szép a színe, de a formájával nem vagyok kibékülve. Más?
- Frézia?
- Az olyan gyengécske. Olyan semmilyen.
- Pedig a hölgyek nagyon szeretik. A rózsa túl direkt.
- Nem is az inasom által akarom átadni. Mi az, hogy direkt?
- Az üzenet, amit hordoz. De egy kicsit lehet a színekkel játszani. Nagyon szépek és frissek ők is.
- Nem. A rózsa olyan snassz. Olyan, mint az a másik, az a … na nem jut eszembe a neve.
- Szegfű?
- Az az. Na pont olyan, csak másmilyen. Ilyen erővel tulipán is lehetne.
- Pedig abból is érkeztek nagyon szép példányok.
- És az ott mi?
- Azt nem ajánlom. Az kardvirág. Szúrós, hegyes. Majdnem olyan, mintha kaktuszt vinne.
- Nocsak! Nem dicséri. Idáig minden virágját agyonajnározta.
- Ez azért túlzás. Egyébként ezt is dicsérem, mert a maga nemében szép, de …
- De mi? De miért ne vigyek kardvirágot? Félre van téve ugye?
- Dehogyis van! Akkor nem is látná, nem tenném ki.
- Lehet, hogy álca. Lehet, hogy azt hiszi, hogy így nem szúr szemet. Roppant gyanús.
- Egy kicsit túlbonyolítja a kedves vevő. Erről szó sincs. Az is nagyon szép virág.
- Én már nem hiszek magának. Már elszólta magát. Magának nem tetszik az a virág.
- De tetszik és az is és az is és az is.
- Igen? Akkor miért adja el őket, miért igyekszik tőlük megszabadulni? Miért nem viszi haza az összeset?
- Tessék? Hazavinni? Minek?
- Ahá! Hogy-hogy minek? Akit szeretünk, azt nem hagyjuk magára.
- De én nem hagyom magukra őket, illetve itt hagyom őket a boltban, de attól még …
- Nekem már hiába magyarázkodik. Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet, de maga válogat köztük, kivételez velük. Maga nem szereti a virágokat, tehát rossz ember. Ajánlom magamat!
- A viszont …

Jó munkához idő kell

21/4/2015

Rengeteg írnivalóm van, számos témát fel kell dolgoznom és lehetőleg záros határidőn belül. Ezt a legkeményebb munkaadó határozta meg a legnagyobb szigorral: én magamnak.
Nem hiszem, hogy el kellene magyaráznom mekkora jelentősége van az időben elkészült írásműnek és mennyire haszontalan és felesleges a megkésett.
Én sajnos folyton megkések és így írásaim jelentős részének az égvilágon semmi értelme nincs. Ha haditudósító lennék nagy valószínűséggel a dicsőséges fejezetekkel talán éppen a visszavonulásig készülnék el, ha közben még azoknál is fontosabb, égetőbb írandóm nem akadna. Lenne is a grandiózus késésből nagy kalamajka! Ugyanezen okból – mindenki szerencséjére – nem írok időjárás jelentéseket sem, sőt semmit, aminek köze van az időzítéshez. A belső kényszer, hogy tolat ragadjak, azonban nem hagy alább, sőt egyre fokozódik és súlyával, már-már agyonnyom.

Épp egy ilyen teherhordó délutánon igyekeztem néhány soros szövegemet megalkotni, mikor az álommanó cselből, belülről és hátulról támadott. A meglepetésszerű attakot az állam mellkasra biccentésével tudtam visszaverni. Nem tartott tovább nyolc, legfeljebb tíz percnél.
Néhány bögre kávé sokat segített, mert már messziről észrevettem az osonó manót. Most a fejem hátradöntésével és a szám kitátásával igyekeztem kikerülni. 12 percig sikerült is. Biztos, ami biztos csináltam ötven fekvőtámaszt és ezzel immunitást szereztem a manó ellen, ám amikor újra próbálkozott az asztalra borulva igyekeztem elbújni előle, ami sikerült is másfél órára.

Mikor felkeltem konstatáltam, hogy a gonosz manót elzavartam és csak tizenöt ő, illetve huszonhárom ú - némi í és k - betűt varázsoltam a szövegembe feleslegesen. Ezeket töröltem, az eleve fél oldalasra tervezett szövegemet végre befejeztem és meg is formáztam – mivel nagyon igyekeztem – ha jól számolom két órán keresztül. Soronként csaknem öt perc alatt.
Most vesse valaki a szememre, hogy nem végeztem alapos munkát!

A miskolci seriff

20/4/2015

A miskolci – magyarosan ejtve - seriff, hogy mindenki világosan értse, állandó önkormányzati rendész, aki egy-egy választókerületben fog szolgálatot ellátni egy új, magyar, genetikai fejlesztés eredménye.
Okosabb és főleg szebb, mint egy rendőr, hatásköre ugyan kisebb, viszont nem biztos, hogy kevesebbe kerül. (Csak zárójelben merem megjegyezni, hogy a rendőröknél nem lehet kevesebbet keresni. Óppárdon lehet, mert az egészségügyi dolgozókról majdnem megfeledkeztem, de erős a verseny, mert a közmunkások feljöttek a harmadik helyre.)
Én azonban nem sajnálom a pénzt a lakosság bizalmát élvező olyan szupermentől, aki képes naponta 24 órán át dolgozni, sőt ha nagyon nagy szükség mutatkozik rá, akkor esetleg 25, vagy 26 órát is. (Legfeljebb felkel egy órával hamarabb, ha egyáltalán lefekszik, de ha nem alszik, akkor maga az ördög, viszont akkor jobb, ha távozik, mert itt annyi, de annyi és olyan, de olyan keresztény ember lakik, hogy meg nem élne közöttük. Meg kell valljam gyakran néha nekem is nehezemre esik.)

Senkit ne tévesszen meg az a puszta tény, amit az ellenség – amely körülvesz minket, vagy csak néhány döntéshozót agytájékon – terjeszt, miszerint nem lehet tudni mi is lesz a pontos feladatuk, illetve azt sem, hogy miért nem a rendőrség létszámát növelik.
Ez utóbbi minden valószínűség szerint leszerepelt, feladatát ellátni nem képes elégséges szinten. Ebben az esetben azonban azzal a javaslattal élnék, hogy mint alkalmatlan szervezetet oszlassák fel és a tagjait képezzék át – vagy butítsák le - seriffnek, akire, mint minden baj elhárítójára ősidők óta vártunk. Ám ez a várakozás nem volt hiábavaló, hiszen itt van a messiás, aki szentegységet alkotva saját magával folyamatosan a területen, vagy folyamatosan egy mindenki számára egyformán könnyen elérhető - nevezzük így – irodában fog tartózkodni az örökkévalóságig, hozzáadva a szökőévekből származó egy-egy sokszor egy napokat is.

A miskolci seriff géntérképe közzéteendő a világ összes orvostudományi egyetemén, mint azon ember archetípusáét, aki minden betegséggel szemben ellenálló, hiszen szó sincs arról, hogy betegség esetén helyettesítené bárki is a helyettesíthetetlen egyke törvényőrt, tehát nem lehet beteg. A személyzetisek is tágra nyithatják a szemüket és a munka törvénykönyvén egyet újra facsarni igyekvő kodifikátorok is eljöhetnek tanulmány-útra, hiszen a seriff szabadságra sem mehet ugyanazon okból kifolyólag, amit az egészségügyi állapotával kapcsolatosan már a nagyérdemű elé tártam.

A miskolci seriff szerény és/vagy tériszonyos is, mivel lóra nem tart igényt, de jelvényre viszont talán.
Hatágú sárga csillagját jól láthatóan kell viselnie ruházatán, amint azt Miskolc egykori Gauleitere meghatározta. A seriff ezáltal egyben élő holokauszt mementóvá is válik, de az is lehet, hogy csak szimplán bohóccá. (Utóbbi esetében komoly konkurenciára számíthat a városvezetés köréből.) Mottója ars poeticás, művészet centrikus, amiből majd kibuggyan a fortyogó intellektus, hiszen szimbolikusan a csillagviseléssel és a költő szavával - „Dolgozni, csak szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” - üzen a resteknek, (manapság mifelénk ez a munkanélküli megfelelője) hogy ne csüggedjenek, mert ha már rendes munkát kínálni/teremteni ebben a régióban képtelenek nálunk okosabbak – nem véletlenül ülnek a közgyűlésben – akkor seriffnek még mindig beállhatnak.

A szurkolókat megkérdezték

19/4/2015

A stadion bővítése során kikérték a szurkolók véleményét olvasom az újságban.
Húha, ez csodálatos dolog gondolom magamban, hát már idáig is eljutottunk. Lesz itt még Kánaán, de olyan, hogy megemlegetjük.
Szóval kikérték a szurkolók véleményét.

Láttam magam előtt azt a sok tízezer embert, ahogy ott áll, vagy ül és éppen a véleményét kérik ki. Aztán hallottam azt a ricsajt, amikor egymást túlkiabálva próbálták saját ötleteiket a köz javára felajánlani, de a köz valahogy süket volt ezekre az ötletekre, ami arra késztette a szurkolókat, hogy még hangosabban adják elő a terveiket, de persze azt sem hallotta-hallgatta meg senki.

Aztán láttam a magasban lobogó kezeket, amelyekkel tetszésüknek, vagy éppen nem tetszésüknek igyekeztek hangot adni – de ezt a témát már körüljártuk, hiszen a hangok nem jutottak el az illetékes fülekig (mondjuk egy sörösüveg majdnem) – pontosabban jelezni mivel értenek,vagy nem értenek egyet. Ez messziről nem látszott másként, mint a szurkolóktól már megszokott fizikai-pszichikai tevékenységegyüttesnek, magyarán drukkolás.
A szurkolók meghallgattak, az ő kívánságaik alapján, szerint – fogjuk rá – megépül majd a stadion.
Nem hallgattak meg azonban egy szűk többséget, mint például a város apraját (a közelben lakók, akik szépen, lassan megőrülnek majd) nagyját (magyarán a városlakókat, a közlekedési vállalatok munkatársait (akik csak rendőri biztosítás mellett mernek volán mögé ülni ilyenkor) a rendőröket, mentősöket, katasztrófavédelmiseket. Így az ő javaslataik sehol nem szerepeltek, sehová nem épültek be.

Aztán, amikor kitört egy kis verekedés, vagy csak szimplán rosszul lett valaki, ők nem tudtak a kellő erőkkel és eszközökkel a helyszínre vonulni, a bajbajutottakon segíteni, a tömegközlekedési eszközökön nem lehetett normálisan, biztonságosan (kényelmesen már régen nem) utazni, a lakók pedig egészen egyszerűen nem tudtak megmaradni lakásaikban, amire csak egy életen át spóroltak és minden este azon imádkoztak, hogy bárcsak esne ki a csapat a ligából, hogy szűnne már meg ez az őrület.

Mint már említettem, mindezt csak lelki szemeim előtt láttam, tehát a sok rémképet nekem magamnak ildomos szertekergetnem. Mindez csak fantazmagória, csak hajmázas álom, ami soha, semmilyen körülmények között nem történhet meg a valóságban. Pont emiatt nem csak elrugaszkodott, hanem felesleges is.

A lényeg, hogy a szurkolókat megkérdezték.

A múzsától távol

18/4/2015

Már több, mint fél napja töprengtem valamiféle mulatságos történeten, amit papírra vethetnék, de az ihlet messze elkerült. Nem is csoda, hiszen a mögöttem álló hét tartogatott hideget és meleget egyaránt, de a lehető legrosszabbul időzítve. Mintha a jégeső elhárítására, pontosabban az értékes ültetvényektől távolabb történő lecsapolására alkalmas rakéta csapott volna be az agyamba. Idegeim, mintha villámhárítóból lettek volna, egy szempillantás alatt levezették valamennyi használható ötletemet az agyamból a bőrnadrágomba.

Hogy mit keresett rajtam bőrnadrág? Ez igazán elhanyagolható tényező; talán elég annyit mondanom, hogy azon nem látszik meg a folt. És a csík sem. És más sem. Viszont nagyon hangulatosan recseg és ehhez mindenféle gázok áramoltatása sem szükséges. Elég úgy lépkedni. Hogyan? Mint egy kiskakas. (Mások szerint testét pénzbeli ellenszolgáltatásért visszterhesen használatba engedő hímnemű egyén.)
Persze a nyikorgást és a peckes járást elkerülhettem volna, ha hasított bőrnadrágban leledztem volna éppen, de én adok a stílusra. Maradjunk csak a krokodilbőr nadrágnál, ami nem puhul fel nemhogy egy-két esőcsepp, hanem a hullámverés hatásra sem. Az még sajnos nem derült ki számomra, hogy milyen körülmények között illene bőrnadrágban állnom a hullámverést, de hol van ez annak a körülménynek a boncolgatásától, hogy egyáltalában ebbe a fura öltözetbe bújtam.

Pedig a válasz roppant egyszerű. A kimonóm mosásban volt, az ágyékkötőmmel együtt, nekem viszont okvetlenül pótolnom kellett ezt a két készséget, mert mint már ismertettem, ha megindult valami az agyamból, akkor az a különösen fontos lágyrészeket fedő fehérnemű vidékéig csúszott. Az ágyékkötő és a kimonó anyagából kifolyólag sokkal jobban hordoz bárminemű forrásból származó színezéket, ezért annak cseréje az igényes és ápolt férfiember számára elengedhetetlen.

Én igényes és ápolt férfiembernek tartom magam, ezért gondoskodtam időben a cseréről, függetlenül a folt(ok) és/vagy a csík(ok) kiterjedésétől, számától.
Az újabb kérdésként merülhet fel, hogy miként kerültek folt(ok) és/vagy csík(ok) a már említett ruhadarabokra, de ha én ezt leírom, akkor végképp fuccs a humoros hangvételű történetnek, mert az már … kész röhej lenne.

Parancs!

17/4/2015

Elhatároztam, hogy meggyógyulok. Minden előírást betartok és minden feladatot pontosan úgy hajtok végre, ahogyan azt vezénylik.
Vízi tornára került a sor.
Elfoglaltam a kiindulási pozíciómat a medencében.

Karnyújtás, mintha szedegetnénk valamit a fáról. Megvolt.
Lábujjhegyre állás, visszaereszkedés talpra. Megvolt.
Fejkörzés jobbra, majd balra. Megvolt.
Vállak egymáshoz közelítése elől, közben a hát domborít és fejet a mellkas irányába leszeg. Megvolt.

Talán mégis érdemes lett volna a medence alján elhelyezett dobogók valamelyikére állnom, mivel máskülönben nyakig ért a víz.
Erre azonban már csak akkor jöttem rá, amikor magamhoz tértem az újraélesztés után.
Jó hír, hogy a lenyelt vizet pótolták és ki sem kellett fizetnem.

Kézbesítés

16/4/2015

A kezem szokás szerint tele volt és a postaláda tartalmát csak a számban tartva tudtam felvinni. Csak a lakásban néztem át, mivel is lepett meg és ki. Számlalevél számlalevél hátán, mint ahogy az szokott lenni, ám egy szokatlan színezetű boríték felkeltette figyelmemet. Kezembe véve láttam csak, hogy ez nem is nekünk, hanem a szembe szomszédnak jött, csak véletlenül hozzánk kézbesítették. Történt már ilyen máskor is, nem nagy ügy, az ember csak átugrik este és odaadja, ami nem az övé.

Már második napja halogattam ennek a „nem nagy ügynek” a rendezését, de vagy a lustaságom, vagy a feledékenységem győzött. Nem szerettem volna, ha szegény asszony fizetési késedelembe esik miattam, ezért azzal a feltett szándékkal, hogy most már biztosan, de tényleg és még ma, kikészítettem az asztalra a borítékot.
Nem kell mondanom, hogy nem, de tényleg nem és ma sem. Ottmaradt és a képembe röhögött.

Már nem volt merszem közvetlenül lakótársam kezébe adni – itt most a borítékról beszélek – ezért úgy határoztam, hogy magammal viszem a levelet és bedobom a ládájába. Akkor majd engem nem szidhat, legfeljebb a postát, vagy a szolgáltatót, de azt szidhatja levél nélkül is.
Elhatározásomnak megfelelően cselekedtem. Keblemre szorítva a levelet a ládához osontam, majd zsupsz bedobtam és mint aki jól végezte dolgát – mert igenis jól végeztem – angolosan távoztam.

Este csengettek az ajtón. Késő volt már, senkit nem vártam. Meglepődve tapasztaltam, hogy a szomszéd állt az ajtóban és egy levelet szorongatott a kezében.
Éreztem, hogy vége a világnak, a rossz ezennel elnyeri méltó büntetését. Már éppen bocsánatot akartam kérni, amikor megelőzve közölte, hogy a postaládájába tévedésből egy nekem címzett számlalevelet dobtak és áthozta nekem. A kezembe nyomta, elköszönt és hazament.

Az asztalhoz vezetett az első utam és beletúrtam az ott heverő levélkupacba. (Rossz szokásom, de ezeket a leveleket nem nyitom ki azonnal, hiszen tudom mi van bennük és valamiért azt hiszem, hogyha zárva maradnak, akkor a fizetési kötelezettség sem terhel.) A szomszéd levele gúnyosan rám vigyorgott a stósz aljáról, ami reggel még a teteje volt és ami felül volt, most alulra került. Így keverhettem össze a leveleket és így maradt nálam, ami nem az enyém, a sajátomat pedig sikerrel kézbesítettem a szomszédnak.

Azt hiszem reggel az egész köteg levelet bedobom a szomszéd postaládájába. Nagy valószínűséggel ügyesebben válogat ő, mint én. Sőt továbbfejlesztett változatban a fizetésem egy részét közvetlenül neki utaltatom és megkérem, hogy fizesse is be helyettem, amit be kell. Valószínűleg nem lenne több elmaradásom.

Űr

15/4/2015

A tükrök majdnem összeértek. Mindkét oldalon az útpadkán sorakoztak a járgányok és már a második kört vágtam le, amikor megpillantottam az ideálisnak ugyan nem, de elfogadhatónak viszont tekinthető parkplaccot.

Végiggondoltam, hogy milyen káosz lesz, ha egyszerre dönt minden sofőr az indulás mellett és mivel hegynek felfelé álltam orral, úgy éreztem a „légüres időt” kihasználva meg kell fordulnom, hogy majdan a kiállást könnyebben kivitelezhessem.

A közelben egy félig szabad gépkocsifelhajtó kedvező terepnek ígérkezett az Y manőver végrehajtásához, így nem is sokáig méláztam. Néhány pillanat múlva orral a kívánt irányban álltam és nem volt már hátra, csak egy rükverc.

Ebben a pillanatban bukkant fel Ő. Valamiféle ezüst japán autócsodával tört előre és megpillantva a hátam mögött „tátongó” teret, nem törődve azzal, hogy tolatásom ütemével egyenesen arányosan szűkült számára a tér, a bal oldalamat csaknem végigszántva begördült az oázisba.

A szám tátva maradt, a hölgy – igen egy nő volt az illető – húzása viszont nem.

Mikor megkérdeztem tőle, hogy nem zavarja-e, hogy éppen beállt a helyemre, ártatlanul közölte, hogy ő nem látta a szándékomat. Tetszenek érteni? Nem látta. Nem tapasztalta, nem vett róla tudomást, nem tűnt fel neki. Ő csak rombolt. Serényen és szerényen.

Tudják ez az a típus, aki a párhuzamos közlekedésre alkalmas, kétsávos úton sem szokta észrevenni, hogy a belső sávban a gyalogátkelőhely előtt nem azért áll meg egy autó, mert neki az jó, vagy a balek kategóriába tartozik a sofőr, hanem mert szeretné megadni a jogos előnyét a járdaszigeten ácsorgó és átkelési szándékát kinyilvánító – ez igen hivatalosra sikeredett - járókelőnek és huss a külső – fordított helyzetben a belső - sávon átrongyol a zebrán.

A gyalogosok sajnos már alaposan ki vannak képezve az ilyesfajta barmokra ezért mostanság úgy kelnek át, hogy az előnyt adó autó orráig előmerészkednek, onnan kipillantanak és csak akkor folytatják útjukat, ha vélelmezhető, hogy élve át is érnek.

Vessenek meg érte, de nem értek egyet azzal az állítással, hogy a nők képesek megosztani a figyelmüket – kivéve, ha szexről van szó és közben a pókot bámulják a plafonon, vagy azon görcsölnek, nehogy a hajukra is menjen – vagy csak megosztott figyelemmel képesek csinálni bármit is, de úgy meg minek. Tapasztalataim alapján az ilyen „Megállok – rést hagyok – elrobogok melletted haver hehehe!” aktusok elkövetői zömében nők és minél nagyobb autót vezetnek, annál jobban nem látnak ki belőle.

Pedig mennyi mindent ki kell állniuk, - térdepelniük – mennyit kell nyelniük, hogy ilyen autócsodákat vezethessenek (most paraszt voltam)!

Itt jegyezném meg, hogy elvegyem előző megállapításom élét; az a férfi is egy barom, aki odaadja, vagy vesz egy ilyen járgányt, azért a heti (havi, félévi stb.) kétszer öt percért, de ez igaz mindenféle más drágaságra is, amivel elhalmozzák szerelmüket, életük párját, feleségüket, szexrabszolgájukat. Kijelentem Isten és az apostoli anyaszentegyház színe előtt, hogy természetesen az önmegvalósító nők (akik többségében kiállhatatlan, gátlástalan karrieristák és báránybőrbe bújt farkasok, még pontosabban a természet ajándékával, a szépséggel visszaélő, rohadó lelkivilágú némberek, vehetnek maguknak hímek nélkül is ilyen autókat, mivel semmi másra nem is kell költeniük, csak magukra, de hát nincs is mire, hiszen csak ŐK léteznek. (Utána vagyonokat hagynak a pszichológusoknál, pszichiátereknél, mert nem értik miért nem boldogok. Mondjuk ez is relatív, mert én nem tudom eldönteni, hogy a gonosz királyné a Hófehérkében boldog volt-e, de valószínűleg nem, mert akkor nem kattan meg és nem beszélget indulatosan naponta a tükrével.)

A történet lényege eszenciája azonban nem ez. Nekem tegnap óta senki be nem magyarázza, hogy a nők nem arra hajtanak, hogy űrt, lyukakat töltsenek ki. Az nem tisztázott még, hogy náluk, bennük, vagy általuk.

Ha létezik péniszirigység, akkor létezik lyukfóbia is.

Uff! Én beszéltem és utolsó kívánságom, hogy …

ui.: Kedveseim! Ezek a feldühödött nők, most ízekre szednek, de soha ne feledjetek el és azt se, hogy egy héten belül ez a második parkolási kalandom nővel. Ez nem lehet véletlen és nem azért nem, mert én túl sokat autózok, hanem talán mert ők.

A baglyok azok, aminek látszanak

14/4/2015

Képzeljünk el egy csendes vidéki házat.

Késő este kopogtatnak. Anyuka ajtót nyit, ajtóban áll egy férfi, akit ezelőtt sosem látott. Megkérdezi, hogy mit akar, de a férfi nem mond semmit, csak rámosolyog és belép a házba. Ebben a pillanatban a másik szobában felsír a gyerek, anyuka otthagyja az idegent és bemegy a szobába. Mire visszajön, a szemközt lévő szobában fel van borítva a szék, meg az asztalterítő a földön.
Nagyapa, aki ugyanabban a helységben tartózkodik és egyébként süket, nem vesz észre az egészből semmit, mert nézi a tévét. Az idege ebben a pillanatban
kijön a szobából.
Anyuka kérdi tőle, hogy "… na de mit csinált, kicsoda maga?",mire az idegen rámosolyog és jó éjszakát kívánva elköszön és kimegy a házból.
Anyuka sebtiben átvizsgálja a lakást. El nem tűnt semmi, az ismeretlen alak nem bántott senkit, nem tört össze semmit, nem erőszakoskodott, nem követelőzött, a leírtakon kívül semmi nem változott a házikóban...
… ha azt a hét és fél dekás pálinkát nem számítjuk, ami a nap közben kopott el és csodás énekhangot kölcsönzött anyukának, akinek így sokkal könnyebben sikerült az altatódal dallamát visszaadni. A szövegét már nem annyira, de a gyerek még nem érti a nagy összefüggéseket, mint például miért kell neki aludnia, ha nem álmos. Kiváltképp, hogy még csecsemő.

Ááá! Szóval innen fú a szellő – kiálthatnak fel sokan. Igen, akár innen is fújhatna, hiszen nem véletlenül sikerült új konyhaszekrényt vásárolni a visszavitt üvegek betétdíjából. Volt máskor is danolás, voltak vidám órák és néha a mécses is eltörött, de a delíriumnak olyan mélységébe még nem jutott anyuka, hogy idegeneket látott volna a lakásában jönni-menni.
Persze nem hisz már neki senki, a harmadik szomszédját leszámítva, akinél aznap este szintén különös látogató tette tiszteletét. Köszönt udvariasan bejött, elköszönt, kiment. Nem rombolt, nem vitt el semmit, nem őrjöngött, nem csinált semmit.

Három titkot azért elárulok. A szomszéd ugyanazt a pálinkát szokta fogyasztani, mint anyuka, de most elfogyott a pénze és józan volt. A második, hogy kiderült tegnap délután lelépett a kórházból egy skizofréniával kezelt beteg, aki azóta sincs meg.

A harmadik. Nos, a harmadik talán a leghihetetlenebb. A történet igaz. Csak annyit torzítottam rajta, ami a pontos hely és idő beazonosítását lehetetlenné teszi és na igen, anyuka jellemét is átkarikíroztam egy picit.
Hihetetlen ugye? Hát még a történet!

Csak pontosan

13/4/2015

Díjat nyert a Miskolci Sportiskola olvasom az újságban szalagcímében és mohón odalapozok a cikkhez. Olvasom, hogy minimális különbséggel lett második a Szolnoki Sportiskola, de gondolom én fényévnyi különbséggel a Debreceni Sportiskola előtt.
Ez igazán jó hír, nem is kell ennél jobb egy hét kezdéshez. Lelki szemeim előtt felsejlett az ádáz küzdelem, amit az iskolák egymás ellen vívtak, ahogy orbitális futóversenyeken mérkőztek meg a földrajzilag egymástól távol elhelyezkedő létesítmények. Talán hasonló tusa ihlette meg a költőt, aki a „Kiment a ház az ablakon” című sorokat papírra vetette.
Elképzeltem milyen lehetett városunk büszkesége például kislabdadobásból, mit tudott felmutatni, vagy ott a magasugrás, amikor a második emelet leveri a lecet. Ugyancsak bizarr látványt nyújthatott a távolugrás – az üvegezők nagy örömére – valamint a szimultán szobabicikli – természetesen maga felé hajló kézzel.

Vérbeli sportemberként mondhatnám, hogy nem is az eredmények, hanem a megjelenés, a részvétel volt a fontos, de nem vagyok vérbeli sportember, vére kívüli sportember sem, ezért én csak azt látom, hogy nem volt más célja a cikkírónak, minthogy kitöltse a rábízott felületet.

Mint én tettem most.

Tessék.

12/4/2015

-Mondja, maga hülye?
-Tessék?
-Mit nem lehet ezen érteni?! Azt kérdeztem hülye-e?
-Tessék?
-Hü-lye. Kapiskálja?
-Tessék?
-Mondom nem normális. Hülye! Így már tisztább?
-Tessék?
-Figyelem egy ideje és meggyőződésem, hogy hülye. Jól gondolom?
-Tessék?
-Ne tessékelj nekem itt baszd meg! Te hülye állat!
-Tessék?
-Ha még egyszer azt mondod tessék...
-Tessék?
-Na megállj te bitang! Majd adok én neked!
-Tessék?
-Most menekülj mert megöllek!!! Ahhjjj, a szívem! Segítség! Seeegííítsééé ….
-Tessék!!!

A költészet napján sem árt a lila felhőket szétkergetni

11/4/2015

Teljesen elbizonytalanodtam. Most megvegyem azt a verseskötetet, vagy ne? Elég, ha kölcsönkérem? De kitől? Ki vesz ma ilyesmit? Talán Ernő. Nem Ernő sem vesz ilyet. Izidornál láttam ugyan versesköteteket, de az asztal lába alatt, mert billegett. Istenem, hát van ilyen, az egyik rövidebb, a másik hosszabb … de Izidor sem volt valami ínyenc e tekintetben. Egy volt számára fontos, hogy kemény fedelű legyen.

Talán a könyvtárban megtalálom, bár nagyon friss kiadás. Azt mondták a múltkor is arra a másik könyvre, hogy majd lesz, meg beszerzik, de még nem kapták meg rá a keretet, meg ilyesmi. De mit csináljak, ha most akarom elolvasni?

Azt is mondták, hogy megjelent több vers is belőle különféle lapokban. Ja, azokban, amelyek az újságosnál is a legalsó polcra kerülnek és a pók is beszövi őket, annyira nem keresi senki. De azt néztem a múltkor, hogy egy ilyen, izé, ilyen irodalmi lap majdnem annyiba kerül, mint egy könyv. Mondjuk nem teljesen, de nincs is benne semmi. Akkor meg minek vegyem meg?

A tévében felolvasták és állítólag a rádióban is. Ott van hangtár vissza lehetne hallgatni, csak tudni kellene mikor volt pontosan. Az interneten még nem néztem, de a Facebookra biztos felpakolja valaki. Vannak ilyen megszállottak. Ettől függetlenül az még ugyanolyan értékes, ha nem a külsőségeket nézzük. A szöveg a lényeg, nem az, amibe csomagolva van.

Akkor meg minek vegyem meg, nem? Meg amúgy is.