Ma te leszel felül – közölte ébredés után a férfi – Valentin nap van. Tudom, hogy tudod. Pont te felejtenéd el – lökte oda gunyorosan.
A nő elszomorodott. Figyelmességre vágyott és nem egy dátumhoz köthető műkedélyességre. Neki ne tegyenek gesztusokat – gondolta magában – és főleg ne így és ilyeneket. - Jó, hogy nem az a meglepetés, hogy szombat révén nem kell boltba mennem, nem kell főznöm, vagy valami ilyesmi.
De, hát a gondolat bent kereng a szó is megreked, elapad a csacsogás. Pedig annyi mindent tervezett mára, annyira szerette volna terveibe beavatni a férfit, ezt a tapintatlan tuskót, de minden kedve elillant. Visszatolta a komód fiókját, ahová a meglepetéstangát rejtette. Igaz reggel volt, de nem érezte, hogy a libidója a nap folyamán különösebben a csúcsra ugrana.
Mélységesen megalázva érezte magát. A nők egyenjogúságának valamennyi elemét zsigerből gyűlölte, hiszen nem elég, hogy naponta érzékeltetik, sőt alkalmazzák vele szemben – és persze érdekében is – a munkahelyén, de az már mégis csak sok, hogy a saját otthonában is azzal kelljen szembesülnie, hogy ő is csak egy ember és nem illetik meg automatikus kedvezmények.
Mérgesen a konyhába sietett, hogy megfőzze az eredetileg ünnepire tervezett ebédet, bár ezt már ő is kicsit erőltetettnek találta. Egy vacsora az más, de, hogy Valentin napi ebéd? Talán csak az nyugtatta meg zaklatott idegállapotát, hogy tejbegríz esetében maga a halmazállapot minősíti hétköznapivá a pompásan elkészített étket, bármikor és bárminek ürügyén is szolgálták fel.
A férfi maligánfoka kezdett nagyon hasonlóvá válni egy hatputtonyos aszúéhoz, de ennek ellenére sem ment el az esze, hogy legalább egy szál virágért, vagy valamilyen giccses, héliumos szívlufiért leugorjon a sarki ajándékboltba. Nemsokára amúgy is kezdődött a már ezerszer látott cowboyos filmje, amit nem szeretett volna semmiképpen elmulasztani, ezért a konyhát nagy ívben elkerülte, nehogy mosogatni kelljen. Időnként mikor egy-egy sört kért – mivel a nagy izgalomban kiszáradt a torka – mindig megcsókolta a nő kezét, aki az ölébe ejtette a palackot. Igyekezett rámosolyogni, de csak egy torz vigyorra futotta.
Leszállt az est és nem nézték meg a moziban a Szürke ötven árnyalatát és nem is sétáltak egy kiadósat összebújva a folyóparton, mert egyrészt folyó nem volt, másrészt kedvük, harmadsorban pedig a férfi szerint ez túl nyálas és rettenetesen ciki.
A tejbegríz annyira felkorbácsolta gyomrukat, hogy azt csak némi olajos hallal tudták lecsendesíteni. Ezt kivételesen asztalhoz ülve – ha nem is egymással szemben – újságolvasás nélkül voltak képesek eszközölni.
Aztán következett a készülődés a lefekvéshez. A nő a napi második, a férfi (2) heti fürdését és borotválkozását zavarta le, mert mindketten érezték, a nem kifejezetten oldott hangulatban eltelt nap ellenére is hormonjaik mocorgását. Nem szerették volna megvárakoztatni egymást. Éppen csak egy kis parfümöt helyeztek el nyakukon, fülük mögött és a hálószobába andalogtak, mint azokban a régi szép időkben.
Ma te leszel felül – emlékeztette a férfi a nőt, ezzel fejezve ki, hogy a teljes irányítást átengedte. Ritka pillanatnak számított ez. A nő végre nem volt kiszolgáltatva, nem kellett a saját örömét a férfi ritmusához igazítania. Végre felül lehetett, úgy és azt csinálhatta, amit és, ahogy szeretett volna. Nagyot sóhajtott, majd megragadta az emeletes ágy létráját és egykettőre a felső szinten találta magát. Gyorsan bebújt a paplan alá és a melegben felolvadva szerelmesen bámulta az orra előtt elterülő fehér plafont, majd rúzsával egy szívet rajzolt és beleírta monogramjaikat. Az egészet egy nyíllal lőtte át.
Egy héttel később, mikor a rendőrség a szomszédok bejelentése alapján, miszerint egy hete nem látták a házaspárt, az ajtót betörte és a lakást átkutatta egy nemi szervétől megfosztott férfiholttestet talált a hálószobában. A holttest arca a félelemtől fűszeres kín torz nyomait hordozta magán. Az üveges tekintet, mintha csak azt kérdezte volna: miért?
A nő, mintha soha nem is létezett volna teljesen elpárolgott. A rendőrség hónapokkal később le is zárta a nyomozást, bár fenntartották a jogot arra, hogy amennyiben újabb információk bukkannának fel, akkor mindent bevetnek, hogy a törvény teljes szigorával lesújthasson a feltételezett gyilkosra, a nőre.
Lehet, hogy az egész történet csak egy mese, egy legenda. Lehet. Én azonban ma virágot veszek és bonbont. Biztosan.
A nő elszomorodott. Figyelmességre vágyott és nem egy dátumhoz köthető műkedélyességre. Neki ne tegyenek gesztusokat – gondolta magában – és főleg ne így és ilyeneket. - Jó, hogy nem az a meglepetés, hogy szombat révén nem kell boltba mennem, nem kell főznöm, vagy valami ilyesmi.
De, hát a gondolat bent kereng a szó is megreked, elapad a csacsogás. Pedig annyi mindent tervezett mára, annyira szerette volna terveibe beavatni a férfit, ezt a tapintatlan tuskót, de minden kedve elillant. Visszatolta a komód fiókját, ahová a meglepetéstangát rejtette. Igaz reggel volt, de nem érezte, hogy a libidója a nap folyamán különösebben a csúcsra ugrana.
Mélységesen megalázva érezte magát. A nők egyenjogúságának valamennyi elemét zsigerből gyűlölte, hiszen nem elég, hogy naponta érzékeltetik, sőt alkalmazzák vele szemben – és persze érdekében is – a munkahelyén, de az már mégis csak sok, hogy a saját otthonában is azzal kelljen szembesülnie, hogy ő is csak egy ember és nem illetik meg automatikus kedvezmények.
Mérgesen a konyhába sietett, hogy megfőzze az eredetileg ünnepire tervezett ebédet, bár ezt már ő is kicsit erőltetettnek találta. Egy vacsora az más, de, hogy Valentin napi ebéd? Talán csak az nyugtatta meg zaklatott idegállapotát, hogy tejbegríz esetében maga a halmazállapot minősíti hétköznapivá a pompásan elkészített étket, bármikor és bárminek ürügyén is szolgálták fel.
A férfi maligánfoka kezdett nagyon hasonlóvá válni egy hatputtonyos aszúéhoz, de ennek ellenére sem ment el az esze, hogy legalább egy szál virágért, vagy valamilyen giccses, héliumos szívlufiért leugorjon a sarki ajándékboltba. Nemsokára amúgy is kezdődött a már ezerszer látott cowboyos filmje, amit nem szeretett volna semmiképpen elmulasztani, ezért a konyhát nagy ívben elkerülte, nehogy mosogatni kelljen. Időnként mikor egy-egy sört kért – mivel a nagy izgalomban kiszáradt a torka – mindig megcsókolta a nő kezét, aki az ölébe ejtette a palackot. Igyekezett rámosolyogni, de csak egy torz vigyorra futotta.
Leszállt az est és nem nézték meg a moziban a Szürke ötven árnyalatát és nem is sétáltak egy kiadósat összebújva a folyóparton, mert egyrészt folyó nem volt, másrészt kedvük, harmadsorban pedig a férfi szerint ez túl nyálas és rettenetesen ciki.
A tejbegríz annyira felkorbácsolta gyomrukat, hogy azt csak némi olajos hallal tudták lecsendesíteni. Ezt kivételesen asztalhoz ülve – ha nem is egymással szemben – újságolvasás nélkül voltak képesek eszközölni.
Aztán következett a készülődés a lefekvéshez. A nő a napi második, a férfi (2) heti fürdését és borotválkozását zavarta le, mert mindketten érezték, a nem kifejezetten oldott hangulatban eltelt nap ellenére is hormonjaik mocorgását. Nem szerették volna megvárakoztatni egymást. Éppen csak egy kis parfümöt helyeztek el nyakukon, fülük mögött és a hálószobába andalogtak, mint azokban a régi szép időkben.
Ma te leszel felül – emlékeztette a férfi a nőt, ezzel fejezve ki, hogy a teljes irányítást átengedte. Ritka pillanatnak számított ez. A nő végre nem volt kiszolgáltatva, nem kellett a saját örömét a férfi ritmusához igazítania. Végre felül lehetett, úgy és azt csinálhatta, amit és, ahogy szeretett volna. Nagyot sóhajtott, majd megragadta az emeletes ágy létráját és egykettőre a felső szinten találta magát. Gyorsan bebújt a paplan alá és a melegben felolvadva szerelmesen bámulta az orra előtt elterülő fehér plafont, majd rúzsával egy szívet rajzolt és beleírta monogramjaikat. Az egészet egy nyíllal lőtte át.
Egy héttel később, mikor a rendőrség a szomszédok bejelentése alapján, miszerint egy hete nem látták a házaspárt, az ajtót betörte és a lakást átkutatta egy nemi szervétől megfosztott férfiholttestet talált a hálószobában. A holttest arca a félelemtől fűszeres kín torz nyomait hordozta magán. Az üveges tekintet, mintha csak azt kérdezte volna: miért?
A nő, mintha soha nem is létezett volna teljesen elpárolgott. A rendőrség hónapokkal később le is zárta a nyomozást, bár fenntartották a jogot arra, hogy amennyiben újabb információk bukkannának fel, akkor mindent bevetnek, hogy a törvény teljes szigorával lesújthasson a feltételezett gyilkosra, a nőre.
Lehet, hogy az egész történet csak egy mese, egy legenda. Lehet. Én azonban ma virágot veszek és bonbont. Biztosan.
RSS Feed