A pontos kelés fontos. Az ember feküdjön le időben, hogy aztán reggel ne nyűgösen ébredjen, hanem kipihenten, frissen és üdén, akinek erre is van hajlama.
Későn ébredni egyenlő egy szabotázzsal. A saját napunkat lékeljük meg, ha bal lábbal ébredünk, ezért igyekezzünk este úgy lefeküdni, hogy még akarattal se tudjunk rossz lábbal a padlóra toppanni.
Aki idejében nyitja szemét az égre, kényelmesen megreggelizhet, nyugodtan elolvashatja a reggeli lapot - feltéve, hogy az újságkihordó hamarabb ébred – és komótosan, de renyhén készülhet a napi teendőkre. Aki későre állítja vekkert, annak osztályrésze nem is lehet más a kapkodáson kívül semmi. Üres gyomorral, hanyagul megmosott fogakkal, pacuhán rohanhat a busz után és máris kész a baleset, ha alanyunk a zebrán elesett.
Velem ilyen meg soha nem esett, én mindig az órának, pontosabban az időnek rendeltem magam alá, hiszen tudtam, hogy van amivel lehet játszani, de Kronosz pont nem ilyen. Lehet próbálkozni, de az ember alulmarad, trükkjei megtörnek az elmúlás erődjének vastag falain. Igazodnunk, igazodnom kell, így igazodtam is és nem éreztem, hogy vesztes lennék rendszerességem és céltudatosságom miatt. Nem éreztem soha tehernek rápillantani időnként arra az apró kis asszeszoárra ott a csuklómon. Tudtam mennyi és azt is mennyi lehet még.
Így maradhatott időm ezt az apró szösszenetet összeállítani.
Pedig csak egyetlen apróságról feledkeztem meg és az a nyári időszámítás. Ezért késtem le a hajnali vonatot.
A következő három óra múlva indul. Vagy négy?
Későn ébredni egyenlő egy szabotázzsal. A saját napunkat lékeljük meg, ha bal lábbal ébredünk, ezért igyekezzünk este úgy lefeküdni, hogy még akarattal se tudjunk rossz lábbal a padlóra toppanni.
Aki idejében nyitja szemét az égre, kényelmesen megreggelizhet, nyugodtan elolvashatja a reggeli lapot - feltéve, hogy az újságkihordó hamarabb ébred – és komótosan, de renyhén készülhet a napi teendőkre. Aki későre állítja vekkert, annak osztályrésze nem is lehet más a kapkodáson kívül semmi. Üres gyomorral, hanyagul megmosott fogakkal, pacuhán rohanhat a busz után és máris kész a baleset, ha alanyunk a zebrán elesett.
Velem ilyen meg soha nem esett, én mindig az órának, pontosabban az időnek rendeltem magam alá, hiszen tudtam, hogy van amivel lehet játszani, de Kronosz pont nem ilyen. Lehet próbálkozni, de az ember alulmarad, trükkjei megtörnek az elmúlás erődjének vastag falain. Igazodnunk, igazodnom kell, így igazodtam is és nem éreztem, hogy vesztes lennék rendszerességem és céltudatosságom miatt. Nem éreztem soha tehernek rápillantani időnként arra az apró kis asszeszoárra ott a csuklómon. Tudtam mennyi és azt is mennyi lehet még.
Így maradhatott időm ezt az apró szösszenetet összeállítani.
Pedig csak egyetlen apróságról feledkeztem meg és az a nyári időszámítás. Ezért késtem le a hajnali vonatot.
A következő három óra múlva indul. Vagy négy?
RSS Feed