Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

A nyárspolgár

3/2/2015

0 Comments

 
  • Juj! Erről nem volt szó!
  • De igen. A kerékbetörésről nem volt szó. Ne keverjük a szezont a fazonnal, ha kérhetem.
  • Igaz, igaz, be kell ismernem tévedtem. Mennyivel jobb, hogy nem főztek meg forró olajban...
  • Mert szeretjük az újításokat és elkötelezett hívei vagyunk a megújuló energiaforrások felhasználásának. Haladni kell a korral.
  • Ez dicséretes. Szerencsés vagyok, hogy maguk végeznek ki.
  • Ezt mi is így gondoljuk a srácokkal. Ezért zsíroztuk be a végét és állapodtunk meg abban, hogy egyikünk mindig itt marad beszélgetni, amíg ki nem méltóztatik szenvedni.
  • Ó de kedves! Mindig ettől féltem, hogy egyedül, elhagyatottan fogok kimúlni egy félreeső – ahhhh ez picit fájt most – kórházi ágyon. De itt törődnek velem. Nem lehetne lassabban?
  • Nem jobb ezen mihamarább túlesni?
  • A beleimet gyötri. Lökdösi őket ide oda... Most, hogy belegondolok, tulajdonképpen igaza van. Pedig olyan szépen süt a nap.
  • Estére futó záporokat is mondanak, de attól már nem kell tartania. Ha gondolja, egy nylont magára teríthetek, bár megítélésem szerint szétázva még inkább érvényesülne az elrettentő hatás.
  • Egy kicsit nehezen jön most a levegő, de …. mindjárt …. összeszedem magamat. Na szóval én nem vagyok járatos a kivégzések pedagógiai hatásával, de Önnek, mint szakártőnek okvetlenül hiszek.
  • Megtisztel. Kevés az ilyen megértő elítélt. Tulajdonképpen miért is ítélték halálra?
  • Nem emlékszem, hogy halálra ítéltek volna … juj … csak azt tudom … arghhh … hogy valami íróféle akart egy humoros, vagy meglepő történetet fabrikálni, de nem volt jobb ötlete annál, hogy anál és ennél. De, most … most be kell fejeznem ... mert úgy érzem végigért bennem és … és jön ki a számon … a karóóóóó!
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015



    Címkék

    All

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.