Már több, mint fél napja töprengtem valamiféle mulatságos történeten, amit papírra vethetnék, de az ihlet messze elkerült. Nem is csoda, hiszen a mögöttem álló hét tartogatott hideget és meleget egyaránt, de a lehető legrosszabbul időzítve. Mintha a jégeső elhárítására, pontosabban az értékes ültetvényektől távolabb történő lecsapolására alkalmas rakéta csapott volna be az agyamba. Idegeim, mintha villámhárítóból lettek volna, egy szempillantás alatt levezették valamennyi használható ötletemet az agyamból a bőrnadrágomba.
Hogy mit keresett rajtam bőrnadrág? Ez igazán elhanyagolható tényező; talán elég annyit mondanom, hogy azon nem látszik meg a folt. És a csík sem. És más sem. Viszont nagyon hangulatosan recseg és ehhez mindenféle gázok áramoltatása sem szükséges. Elég úgy lépkedni. Hogyan? Mint egy kiskakas. (Mások szerint testét pénzbeli ellenszolgáltatásért visszterhesen használatba engedő hímnemű egyén.)
Persze a nyikorgást és a peckes járást elkerülhettem volna, ha hasított bőrnadrágban leledztem volna éppen, de én adok a stílusra. Maradjunk csak a krokodilbőr nadrágnál, ami nem puhul fel nemhogy egy-két esőcsepp, hanem a hullámverés hatásra sem. Az még sajnos nem derült ki számomra, hogy milyen körülmények között illene bőrnadrágban állnom a hullámverést, de hol van ez annak a körülménynek a boncolgatásától, hogy egyáltalában ebbe a fura öltözetbe bújtam.
Pedig a válasz roppant egyszerű. A kimonóm mosásban volt, az ágyékkötőmmel együtt, nekem viszont okvetlenül pótolnom kellett ezt a két készséget, mert mint már ismertettem, ha megindult valami az agyamból, akkor az a különösen fontos lágyrészeket fedő fehérnemű vidékéig csúszott. Az ágyékkötő és a kimonó anyagából kifolyólag sokkal jobban hordoz bárminemű forrásból származó színezéket, ezért annak cseréje az igényes és ápolt férfiember számára elengedhetetlen.
Én igényes és ápolt férfiembernek tartom magam, ezért gondoskodtam időben a cseréről, függetlenül a folt(ok) és/vagy a csík(ok) kiterjedésétől, számától.
Az újabb kérdésként merülhet fel, hogy miként kerültek folt(ok) és/vagy csík(ok) a már említett ruhadarabokra, de ha én ezt leírom, akkor végképp fuccs a humoros hangvételű történetnek, mert az már … kész röhej lenne.
Hogy mit keresett rajtam bőrnadrág? Ez igazán elhanyagolható tényező; talán elég annyit mondanom, hogy azon nem látszik meg a folt. És a csík sem. És más sem. Viszont nagyon hangulatosan recseg és ehhez mindenféle gázok áramoltatása sem szükséges. Elég úgy lépkedni. Hogyan? Mint egy kiskakas. (Mások szerint testét pénzbeli ellenszolgáltatásért visszterhesen használatba engedő hímnemű egyén.)
Persze a nyikorgást és a peckes járást elkerülhettem volna, ha hasított bőrnadrágban leledztem volna éppen, de én adok a stílusra. Maradjunk csak a krokodilbőr nadrágnál, ami nem puhul fel nemhogy egy-két esőcsepp, hanem a hullámverés hatásra sem. Az még sajnos nem derült ki számomra, hogy milyen körülmények között illene bőrnadrágban állnom a hullámverést, de hol van ez annak a körülménynek a boncolgatásától, hogy egyáltalában ebbe a fura öltözetbe bújtam.
Pedig a válasz roppant egyszerű. A kimonóm mosásban volt, az ágyékkötőmmel együtt, nekem viszont okvetlenül pótolnom kellett ezt a két készséget, mert mint már ismertettem, ha megindult valami az agyamból, akkor az a különösen fontos lágyrészeket fedő fehérnemű vidékéig csúszott. Az ágyékkötő és a kimonó anyagából kifolyólag sokkal jobban hordoz bárminemű forrásból származó színezéket, ezért annak cseréje az igényes és ápolt férfiember számára elengedhetetlen.
Én igényes és ápolt férfiembernek tartom magam, ezért gondoskodtam időben a cseréről, függetlenül a folt(ok) és/vagy a csík(ok) kiterjedésétől, számától.
Az újabb kérdésként merülhet fel, hogy miként kerültek folt(ok) és/vagy csík(ok) a már említett ruhadarabokra, de ha én ezt leírom, akkor végképp fuccs a humoros hangvételű történetnek, mert az már … kész röhej lenne.
RSS Feed