Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

A mocskos gondolatok

28/2/2015

0 Comments

 
A férfiak mind aljasok. Mocskos, szemétládák.
Mindent megragadnak, hogy a bennük lakozó szennyet szét, egymásra és rákenjék valakire és valamire, de találóbb lenne, ha úgy fogalmaznék: mindenre.
Emberi ésszel fel nem fogható, hogyan tud ennyi piszkos gondolat befészkelődni agytekervényeik közé, hogyan kapaszkodhat elméjük indáiba a mocskos fantázia tíz körömmel?
Eléggé el nem ítélhető tetteikért a pokol tüzében fognak emésztődni az örökkévalóságig. Számukra nincs bocsánat, nincs megváltás. És miért? Vajon mely bűnükért kárhoznak el végérvényesen?
Talán a renyheségük, a lustaságuk? A mérhetetlen tapintatlanságuk? A lezserségnek álcázott faragatlanság lesz a vesztük? Megbízhatatlan, csalárd természetük az, ami elindítja őket a lejtőn?

Egyik sem. 

Egy óriási és megbocsájthatatlan bűnük van, ami minden más felé magasodik: a nőkkel való mostoha bánásmód. Ezért kell elveszniük.
A nők, akik többet érdemelnek. Hogy minél, az egészen nem tisztázott, de a férfiaknál biztosan. A nőknek csak tiszta gondolataik vannak. Tiszta és kikezdhetetlen, áttetsző, de nem átlátszó. Magasztos és fenséges, mint az olvadó jég csilingelése a hűvös hegyi patakba peregve.
A női gondolatokon nem található még lámpással sem egy szemernyi folt sem, annyira makulátlanok.

Hogyan is lehetne, mikor folyton cserélgetik őket...
0 Comments



Leave a Reply.

    Archívum

    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015



    Címkék

    All

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.