Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Rövid, ámde annál tanulságosabb történet kis hazánk hétköznapjaiból

21/2/2015

0 Comments

 
„Megész a penész, ha lenéz
kedves kolléga,
ne tegyen hát velem ilyet!”
-
sóhajtott az ifjú Kenéz
agronómusa
a Vörös Csillag téesznek.

Kivett egy új jelenléti ívet,
mivel rá más feladatot
nem osztottak,
a tenyészbikákat írta össze,
mind a kilencvenhatot
jó néhány oszlopban.

Ám a téeszelnök csak somolygott
a bajsza alatt a fiatal titánon,
s megtett mindent,
szépet, csúnyát, alattomost
ne érjen túl a bikákon
az ifjú ember.

Írta bőszen Kenéz össze
a sok szarvasmarhát,
s észrevette a somolyt,
de más nem is érdekelte,
csupán a megtorlás
ezért kötőtűt ragadott.

Jött az elnök lábát törölni
belé az agronómba,
de ama bizonyos kocka fordult
és a bika szarvával fellökni
nem volt rest alattomban,
s Kenéz mosolyogva útnak indult.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    Archívum

    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015

    Kategóriák

    All

    "Próbáltam nem írni, aztán ez lett a vége."

     

Powered by Create your own unique website with customizable templates.