Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

A ponyva

28/2/2015

0 Comments

 
Talán mégis megoldás ma
az olvasásra a ponyva,
hisz ez nélkülözi mind
mi a rongyrázásban kín.

Nincs itt drámai felhang,
nincs felütés sem tragédia,
a szöveg is érhető formában
rögzült s az író így tálalja.

Nem ad hozzá értelmezőszótárt
csak strapabíró kanalat, villát,
mellyel az emelkedettet elverheti,
ha a leszólt lapokra a kezét teszi.

Babusgassa azok írását,
aki minden testnyílását,
országos írónak, költőnek
nyelvével valaha betömte.

Másoknak a pórias szórakozás
örömét engedjék meg, ne hágják át,
hadd mulassanak a könnyen falhatón,
ha az amúgy ráadásul marha jó.

Nem kell nekik a mély művészet,
melybe annyi művész belevészett,
nem kell a sok rímtelen rím,
mit elszavalni pokoli kín.

Hogy miért alkuszom meg a kevéssel?
Mert a padlás s pince szintén zenésszel
van tele, de a muzsika nem szól,
vagy ha igen, hát akkor szalagról.

Kell-e a ponyva? Mondom: persze,
ám, hogy ponyva kell-e válasz erre
nemleges, de ha nem tud jobbat,
aki tudna, veszítse az olvasókat!

Majd rádöbben akkor talán,
elefántcsont tornya falán
lukat ütni nem lenne haszontalan,
már ha ő nem az, kit a valóság zavar.

Szétnézhetne, mi merre, hány centi,
mi az, mi az embereket érdekli,
de most mondom, meg ne lepődjön
nem ő az, nehogy hanyatt dőljön.

Nagy ívben tesznek a világlátására
a zavaros költői hitvallásra,
amely a semmiből táplálkozik
és milyen fura nem éhezik.

Kevesebb sallang, több konkrétum
erre vevő a t. publikum,
minden mást, ha kevés a tag,
olvasatlan marad és hallgat.

S aki megszólaltatni képtelen
a bázisát a közönséget,
az köt mondandójára bogot
és gyárt pár kötetnyi újabb lomot.

Viselje kezének nyomát az írás,
de ne legyen szakadatlan sírás,
még ha meg is szakadt valami bent,
a központ maradjon hűvösen fent.

Ismerje fel a mit és a hogyant,
és azt írja le, ne csak az olyat,
ha kell olcsó cafatokra vésse
de így lesz drága a végterméke.
0 Comments
<<Previous

    RSS Feed

    Archívum

    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015

    Kategóriák

    All

    "Próbáltam nem írni, aztán ez lett a vége."

     

Powered by Create your own unique website with customizable templates.