Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Észre nem vett árvíz

12/3/2015

0 Comments

 
Észre nem vett árvíz
bugyog a talpam alatt,
a gát teste átengedte.
A sok leendő mártír
lépdel csak, mint kakas
büszkén kitolt mellel.

Minden iszamos,
mindenhol dagonya,
pocsolya, sárfürdő,
de magabiztos
még a kakasfalka,
pedig nem lesz túlélő.

Ott fullad majd mind,
ki most a nyirokkal dacol,
vagy ügyet sem vet rá.
Lesznek kik megéneklik
a baromfiudvarból
ki, hogy vált haltáppá.

Aztán vagy lesz hallgatósága,
vagy, otthagyják a mesélőt,
kedvtől függő állapot,
a sokat láttak elunják mára
a tanmesét, a kesergőt
s feledik a sok állatot.

Csak az ár, az nem felejt,
az dagad s gátakat borít,
elfedi a házakat.
Csak az idő, mi még jelent
haladékot, parányit,
míg feléri a várakat.

Aztán mikor elborította
az ostobák gyönge fészkét,
ha végighúzza radírját,
medrébe csak akkor tér vissza
s ott folytatja hömpölygését,
míg eléri újra, hol várják.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    Archívum

    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015

    Kategóriák

    All

    "Próbáltam nem írni, aztán ez lett a vége."

     

Powered by Create your own unique website with customizable templates.