Mondtam már neked régen is,
hogy elment az a csöppnyi eszed.
Amit más utálkozva otthagy,
azt te mind egy szálig megeszed.
Félretolod amiben a tömeg turkál,
földre löttyinted a lieblinglevest,
népszerű gombócokkal zsonglőrködsz,
de hozzá nem érnél, amiből vehetsz.
Igen, emlékszem már miről hadovál
máskülönben oly hallgatag ajkad.
Egyéniség vagy, voltál és leszel,
ám ne csodálkozz, ha társad nem akad.
RSS Feed
