Karácsonyfaillat mászott az orromba,
karácsonyfa áll ott, húsvétkor, tavasszal,
ahol ma sonkától roskadó asztalnak illene,
ha akár az egyik is a kettőből már kész lenne.
A sonka még fő, én gyalulom a deszkát,
ám nem kerülöm el a szurkát és piszkát,
hiszen a szép, zöld fenyő is teljes díszében ragyog,
és éppenséggel nem állíthatom, hogy készen vagyok.
Aggodalomra ugyan mi okunk lenne
a rokonok telefonáltak egy perce,
mind ahány csak létezik, éhesen útra kelt felénk,
bízom benne, ha csak ropit kapnak is, zömük megért.
A helyzeti előnyt nem árt kihasználnunk
és a titkos ajtót most szélesre tárnunk,
majd menekülni árkon, bokron át, völgyön és hegyen,
hogy a húsvét újra meghitt és családias legyen.