Ha ma nekikeserednek a felhők,
a nyár sápadtabb arcát mutatják majd
oly soká, mint végtelenített lánctalp;
kiárad a patak s rongyos lesz a föld.
Emlékszem, gyerekként rettegve vártam
e babonanapot, amely önmagát
meg nem cáfolta s a néptapasztalást,
s ha kudarcot vallott felsóhajtottam.
Annak nyugtával dicsértem a napot,
ha száraz porból szemembe fújt a szél.
Hallgattam az aszály kongó énekét
s áldottam, hogy ősz helyett nyarat adott.