A váróban ülve,
harci láz el nem borít,
srégen, elszédülve
mellkasom picit szorít.
Lassan földre csúszva
érdekesebb a világ,
azt hittem egy pókra,
hogy éppen nyíló virág.
Rémült arcok, arcom
vizslatják sóhajok közt,
vödör vizet kapok,
pedig azt nem kértem. Kösz.
Jobban nem vagyok, de
legalább picit tisztább.
Fő a higiéne,
de vizsgáljanak inkább!
Vizenyőt és heveny
izzadásra hajlamot
állapítottak meg,
de nem azt, hogy mi bajom.
Csalódva távozom,
mit távozom, hisz visznek.
Nyugalom, nyugalom!
E vers elment egy viccnek?