Kuwiki

poeta.hu

Egy bagoly lakik a padon,
egy bagoly, egy kuvik talán,
találgatom, mikor huhog
ez a kedves halálmadár.

Kultusza van a baglyoknak,
becézem és nem szögelem
sem templom, sem várkapura
s puhaságom nem röstellem.

Lakótársamul fogadom,
kvártélyt nyújtok, de kosztot nem,
éhen nem hal, csak nyugalom,
viszont annál több egérke.

Cinkosa vagyok e szörnynek,
biccentek, ha látom ülni
tetején a kéményünknek;
félek télen meg fog sülni.

Megszokta már a kényelmet,
merev kőmadarat utánoz
s biodíszletként csicsereg,
ha hozzálát a munkához.

Ha mindketten letettük már
ama bizonyos lantunkat,
ahogy a Korda házaspár
elénekeljük dalunkat.