A sziget

​Mély lélegzet, néhány karcsapás
és elérem a szigetet, a lakatlant,
elfeledem az óceánt
és elfeledem a katlant.

Láttam az olvadt szurkot az alján
mégis belemásztam bohón
Úgy éreztem megégek,
így ugrottam vízbe mohón.

A történet végét az elején elmeséltem
már és most ismeritek az okokat is.
Megtehetem, hiszen szilárd a talaj
a lábam alatt. Bár pici, de más nincs.