Avasi fák emlékére - előre

Még éltek, amikor e sorokat vésem,
ám holnap ilyenkor már fűrész harap
törzsetekbe hörögve, durván, mélyen
s helyeteken csak a nagy semmi marad.

Mind lehengeredtek a doboldalon,
melyet gyökereitekkel védtetek,
mert jött az önkormányzattól egy barom,
és tökösen eldöntötte: Végetek.

Árnyat majd a helyetekre tervezett
el nem ültetett csemeték évek múlva
adják, ha ki nem tapossa pár faszagyerek,
mint ahogyan nem egyedülálló e példa.

Addig az olyannyira fontos probléma,
melyre hivatkoztak, mint talajerózió
el lesz majd fektetve valahol ad acta,
ahogy a többi hasonló illúzió?

Eh, be kár is a beszéd, ökrök földjén
miből serkenne egészséges hajtás,
ahol fizetnek egy tulok ily ötletéért
a bennrekedt szó maga egy sikoltás.

Hallgatok hát, hisz kiabálásomra
élőláncba rabszolgahad nem fonódik,
beletörőnek ebbe is holnaputánra
és azt hazudják a város formálódik.