Holdfény rondó

Bujkál a Hold.
Szégyelli magát,
vagy az undor
torzítja arcát.

Szétfolyó fénye
a sötét felhőkön
elterül szépen
és közben meggyötör.

Valahogy így képzelem
a világítást a mennyországban,
olvasáshoz fénye nem
elég, de elég sok minden másra.

Például az örökkévalóságig
tündökölni benne tompán,
majd elszámolni sok ezerszer százig
s rájönni hiába. Bambán.