Andrassew Iván emlékére

… és most bekopogott nála …
nem lepődött meg, már várta,
legfeljebb egy kis haladékot remélt,
amíg befejezi az utolsó regényt.

Anyagát a hatvankét hosszú éven át,
egyre csak gyűjtötte, szűrte, öncenzúrát
gyakorolt, ám a másét sohasem tűrte,
de soha sem készülhet el újabb műve.

Befejezés nélkül a regény csak fércmunka
s az üres lapokat már a halál forgatja,
meg csak ő tudhatja a teljes igazságot,
mert ehhez halandónak tudása túl fakó.

Addig ismét minden szavát megrágom,
amíg egyszer talán újra meglátom,
valahol ott az ég és a föld között,
ahogy egy angyalból rajzol ördögöt.