Nyársra a hazuggal!

Nyársként magam elé tartva
tollam hegyét haladok
töretlen számítva a harcra,
hisz a béke az álmok
dobozába kerül nemsokára
s addig pihen majd ott,
míg fel nem pattan zárja,
ha megírom a varázslatot.

Nyársként magam elé tartom
s döfök, nem várva csapást,
ha az ellent megpillantom.
Csak így nyerhetek csatát.
A hazugot szaván fogom,
könnyen megy ez ma már,
nyelvét tintával sározom,
így hallgat s hallgatása a halál.