Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
de csupasz minden ágad!
Hogy elszaladt az idő,
dobd le maradék ruhádat!
Segítünk leteríteni a szőnyegre,
szépen, vastagon, több kupacba.
Szükséged száraz tűleveleidre
nem lesz már, irány hát a kályha!
Fesse vörösre vasalt oldalát,
- ha már téged nem melegítenek -
az újságba csomagolt “levélbombák”
marad még a padlón, beleléphetek
így is totyogva, elbambulva, mezítláb
érdekes lehet, de vidámnak nem nevezném,
de ne reklamáljon, ki húsvétig vár
ahelyett, hogy a fáját időben leszedné.
Az igazság, hogy nagyon szerettünk.
Nem a lustaság, inkább a csodálat
fogta vissza vetkőztetésedtől kezünk,
de megtette helyettünk a bánat,
mely nem szűnt karácsony óta sem.
Te emlékeztettél: “ De jó is volt…!”
de a hirtelen idő egyre csak pereg
s nem lesz már, ami egykor volt.
Ésszel tudjuk ezt, alakoddal mutattad is,
megjelenésed mementóként hajolt ránk,
de mára indok nem maradt, kifogás nincs,
búcsúzunk hát tőled drága karácsonyfánk.
de csupasz minden ágad!
Hogy elszaladt az idő,
dobd le maradék ruhádat!
Segítünk leteríteni a szőnyegre,
szépen, vastagon, több kupacba.
Szükséged száraz tűleveleidre
nem lesz már, irány hát a kályha!
Fesse vörösre vasalt oldalát,
- ha már téged nem melegítenek -
az újságba csomagolt “levélbombák”
marad még a padlón, beleléphetek
így is totyogva, elbambulva, mezítláb
érdekes lehet, de vidámnak nem nevezném,
de ne reklamáljon, ki húsvétig vár
ahelyett, hogy a fáját időben leszedné.
Az igazság, hogy nagyon szerettünk.
Nem a lustaság, inkább a csodálat
fogta vissza vetkőztetésedtől kezünk,
de megtette helyettünk a bánat,
mely nem szűnt karácsony óta sem.
Te emlékeztettél: “ De jó is volt…!”
de a hirtelen idő egyre csak pereg
s nem lesz már, ami egykor volt.
Ésszel tudjuk ezt, alakoddal mutattad is,
megjelenésed mementóként hajolt ránk,
de mára indok nem maradt, kifogás nincs,
búcsúzunk hát tőled drága karácsonyfánk.