Bodrogi 80.

Minap egy történetet hallottam,
de lehet, hogy mese volt nem egyéb,
ellenőrizni nem állt módomban.

Egy lány mesélte, ki nő lett immár,
de a varázslatból nem szabadult,
lelkesen diktálá és én írám.

„Egy autogramot őrizgetek
- kezdte nehezen mondandóját,
magam sem tudom hány esztendeje.

Fagyiztunk egy nagyot
és a szalvétámba írta bele.
Úgy éreztem kivételes vagyok.

És most ennyi év után
rá kell jönnöm nem tévedtem,
így nem halok meg bután.

Nem sokan büszkélkedhetnek
Bodrogi Gyula aláírással.
Bárhogy is, ő színésze e nemzetnek

akarom mondani a Nemzet Színésze,
- ami valljuk be nem piskóta
hát még a nemzedékek Süsüje!

Azt gondolom, ez utóbbi épült be mélyen
mindenkiben ötven éven innen,
na és Béla bácsi és a jó Csőrmester.

Hogy nyolcvanat töltötte be ma?!
El sem akarom hinni!
Legalább harminc évet letagadhatna.”

Az eszmecsere folytathatatlan volt.
Ámulásra nincs orvosság ismerjük be
és én sem vagyok holmi csodadoktor.

Varázsolásra a híres ünnepelt árnyékában
gyenge kísérletet sem teszek
inkább jó egészségéért kulcsolom kezem imára.