Belekékülés

Esőre áll a vizenyőskék ég,
aztán váratlanul belenyal
a makacs, hideg, tükörszél
s lecsepegő nyálával eláztat.

De leköpi az erdőt és a mezőt,
a várost, a falvat sem kerüli,
sárrá sírja a bentlévőt s környezőt
könnyét mindenhol szerteteríti.

Mostanában a komor pára
és az állandó hűvös fészkel,
mindkettőnek lehetne párja,
de felfogni azt bizony ész kell.

Tébolyult szél, csattogó villám
és mennyei robajok nélkül
időjárás manapság nincs már
és lassan minden belekékül.