Ahhoz képest elég jól.
Nem mondom, hogy jobban,
mint mondjuk két héttel
ezt megelőzően, de felszabadultabban,
mint az elmúlt hétfőn ilyenkor, vagy
egy picit korábban, délben.

Akkor még nem tudtam, amit most
az igazat megvallva inkább
most se tudnám, ha tehetném
ám ettől a sors megkímélni rest volt
s tudom már, mi régen titok volt.
Mindjobban emlékszem, miközben feledném.

Boldog tudatlanság végzet felé vezettél
csak az ismeretlen, mely behúzta a féket,
de én kirugdosni igyekszem első naptól,
mert rühellem, ha itt szorít, ottan nyom
hiszen ez érezteti túlburjánzó nyomorom.
Mégis mit vár a világ egy megátalkodottól?! 

Név-nap
kér-kap
kap-kod
a mar-kod.

Nyisd ki hát,
cimborám!

A megszokott
napi másfél óra
klimpírozás után
eszembe jutott,
hogy elkelne egy kotta,
hátha nem játszana sután.

Feltétele ennek
a pontos hangjegyismeret,
olvasási készség,
de, ha egyik sem megy,
tovább a gyakorlás sem mehet,
efelől nem is lehet kétség.

Imádom a zenét,
de nem ahogy ő gyártja
egy emelettel alább;
megfogom a fejét
biztosan megbánja,
de miért költözött alánk?

Éjjel lemászok a falon
mint valami vámpír,
de vérére nem szomjazom.
A billentyűket leragasztom
azokon játsszon, ha bír,
s zongoráját felgyújtom.

Utána irány a hangszerüzlet,
s a legnagyobb tubát megveszem;
fújom teli tüdőből éjjel-nappal
és nem lepődöm meg, ha körém gyűlnek
zeneszerető tagok a lakótelepen;
ám nem értem a baltával mit akarnak.