A légörvény

Egy légörvény elég volt
s az életem felfordult.
Felkerekedett, ami lent leledzett,
s alázuhant, ami fent terpeszkedett.   

A kinti fordult egyre beljebb
a felső csúszott lejjebb, lejjebb,
ám ahelyett, hogy találkoztak volna
középen tovább folytatódott a torna.

Itt belül, mindentől távol
a csillapítatlan hév táncolt.
Partnere nincs, de egykor volt,
kit a szél most elsodort.

Ujjait egyenként fejtette le
a vihar, az átkozott cemende.
Hazug torokból örvénylet elő,
terelni sem volt benne erő.

Ha a fellegek nem remegnek
a vágyak lassan visszatérnek,
Egyensúlyba kerül, mi borult
teletölti, ami kicsordult.