A finisben

Hajoljon előre! Így!
Most jó a szög.
Fogjuk e tőrt …
… nem fáj. Nem visít!
Buksisimogató kezünkből,
csak gyönyör, ami előtör.

Ugye nem érezte?!
Csak bízzon bennünk nyugodtan,
mint vad kannyúl a hurokban!
Hátulról kést a mellbe,
nem döfjük, ha nincs oka,
de manapság nincs olyan.

Megtámogatva némi felhatalmazással
szisztematikusan főzzük a káosz-levest,
megetetünk vele, akit könnyen lehet
megjátszott, jó kedéllyel telt alázattal,
mint ahogy a farkas a kecskére mered,
s agyarára húzott bőrlebeny alatt nevet.

Mi azért vagyunk, hogy önöknek szebb,
élhetőbb országot teremtsünk.
(„...az utolsó sort majd töröljük!”)
Tudva, hogy él még ki ilyet szeret,
jobb éltünk esélyeit növeltük
s balga-bénaságukat köszönjük!