Októberi nyár

Kivételes morzsája a nyárnak,
díszes ajándéka Napkirálynak
lakatta ma jól a szemet, testet
őszi csendéletet bőrünkre festett.

Hol van még a zordon tél,
októberi szél másról mesél.
A reggeli hártyajég és köd
minden nap még nem működ.

Becsapás volt én mondom
a szürke szmog az égbolton,
a piros orrú emberek,
kiket a reggel kergetett.

Látjátok, a gyenge nyár
fürkészi még a határt!
Aludni, hogy térne meg?!
Beleborzong, megremeg.

Még övé a terep, a hatalom,
- az ősz kacag a balogon -
nem hiszi, mandátuma lejárt
egy évre át kell adnia a stafétát.

Az aranyló ősz, a pompás dáma
uralkodik a tájon, mindenki látja,
tarka palástját ma kifordította
s húgát egy napra játszani hagyta.