Nem kiröhöglek

Nem kiröhöglek,
csak belekacagok
az arcodba.
Nem nézlek hülyének!
Ne nevezz hazugnak!
Bevallom, jól van na!

Nem veszlek komolyan
sem részben,
sem egészben.
Hidd el, van olyan
az életben.
Nem szép. Nem!

De az sem az
drága egykomám,
ahogy világolsz.
A katyvasz
mit rám hánysz
olyan, mint a fos.

A kínlódásod
nevetem
oly öblösen,
a nyavalygásod
zene füleimnek,
ahogy fújod görcsösen.

A fuldoklásod
szórakoztató
egy ideig.
Levegő kapkodásod
szánalomra méltó
éspedig.

Ha lenne
máxemnyi eszed,
de ugye ez kizárva,
e fába bele
fejszéd nem veted,
te bánatos láma!

De a kivagyiság
hályoga
szemedre telepedett.
Ezért mulatság
látogat,
ha búrádra szemem vetem.

Az pedig mosolyra,
sőt mi több
kacagásra ingerel.
Jaj te Isten majma,
kit nyalogat a gőg
Kopjál már el!