Ne nevettess!

Az ünnep lángja a lelkünkben él
nem oltja el eső, nem fújja szél,
de az én lelkem nem erről mesél
becsapni engedi magát a semmiér'.

Pedig igazán erőt vehetne magán,
ha már feláldozta jézuskrisztus magát
csinálna úgy, mintha fájna, bántaná
s ne csak az esőcseppeket hallgatná.

Milyen lélek az ilyen, amely -telen,
miben pont az lakik, mi lényegtelen
és fosztóképzőt visel a lényeges,
de ez számomra nem érdekes.

Én átengedem a tavasznak, a fagynak
érzem, ahogy sáros lábai beletaposnak
a bújócskázó, komisz tavasznak
és nem osztok főszerepet a húsvétnak.

Majd talán jövőre a következő előadáson,
e nyögvenyelős ünnepet a zsinórpadlásról
színpadra mászni engedem, na nem nagyon,
hadd mutassa meg magát, aztán kotródjon.