Fekete Péter

Amit a kis kezek
szorgosan sikáltak
ó jaj, a kocsimosásnak
a vihar megérkezett.

Törvényt lehetne rá írni
vagy a sorválasztásra
mert itt tanulom egyre-másra
hogyan is kell veszíteni.

Igaz ez nem roulette
és nem is ascot-i derby
ki meri állítani,
hogy játék az élet.

Miért érezzük annyian
rossz lóra tettünk?
A tétet helyettünk
más dobta fel bátran?

Ennyi ember, ily sokszor
nem tévedhet
ez nem csalfa érzet
mi napról napra sokkol.

Tapasztalatnak nevezném
vagy számok törvényének
mely igazolhatón, sosem téved
de ha mégis, úgy nevetném.

De a matematika
csalhatatlan tudomány
sokszor írtam, unom már
tudományok legpontosabbika.

Bár magos szinten nem mívelem
engem meggyőznek az eredmények
a levezetett, könyörtelen tények
ha figyelek látom mi lesz velem.

Ugyanilyen nyomorultul
folytatom a partit,
amint tettem eddig
nyoma sem marad ráadásul.

Voltam, vagyok, leszek
egy darabig talán
a föld árnyékos oldalán
enyém a Fekete Péter szerep.