Bárdy

És itt hagyott.
Nem mondanám álnokul,
mert, amit tudott
és lehetett megtette bajnokul.
Most ajkam lekonyul
s arcul csapott,
ki a hírre arcát vadul
tenyerébe nem temette volt.

Mind szegényebbek lettünk
és a leltár egyre bővül
ahogy a zord idő felettünk
csak röpül, csak röpül.
De sokat is temettünk
s most az ő neve kerül
a kőre, hogy el ne feledjük,
ha az emlékezet elszenderül.