Bekebelezés

Hetvenöt éve csupán annak, hogy egy
egykori honpolgár önkényes-önkéntes
szövetségbe tömörítette régi hazáját
választott lakhelye területével,
ez utóbbi volt már az előbbi persze
a lényeg: megvalósította álmát.
Európa az ominózus esetet
kikerekedett, bamba szemmel leste,
s ha mást nem is tett, kiizzadta eme anekdotát.

„ - Hány napig tart Ausztria bekebelezése
a háború csúf eszközével?
- Bizony csak órák, esetleg egy nap.”
- És ha mindez végbemenne békével?
- Ó biz akkor számolhatunk hetekben.
- És ezt mégis, hogyan gondolja?
- Mennyi idő az, csak képzelje el
míg azt a tenger
pohárköszöntőt a legyőzött elmormolja...!”

A vicc, hogy ez nem vicc hanem véres valóság
iskolapéldája, hogyan is győz a mohóság,
pszichopátiával keveredve,
a legnagyobb bosszúság
nem tanult belőle a nép, a sokaság
ezért ismétli magát a történelem.
Ha valaki azt gondolja, mit lejegyeztem butaság
ugyan ügessen el már, a könyvtár nyitva áll
és nyálazza át a históriás könyveket!