Avasi kilátó

Az avasi kilátó ma 50 éves.
Ma 50 éves az Avasi Kilátó.
Ha mindezt nagybetűvel
vésem, talán szemet szúró.

Akkor talán megfigyelik,
hogy az egykori szimbólum,
mire minden polgár felnéz itt,
olyan, mint egy rongybábú.

Épp annyira van lestrapálva,
mint ez a jellegtelen város,
amit én úgy imádtam,
amiért már nem halnék most.

Ha a maiakon múlna már nem állna,
de megálmodója rég sírban fekszik.
Fél évszázad eltelt. Neki beteljesült álma.
Álomóvás helyett a romot nem újítják: őrzik.

Az ember képéről lesül a bőr,
ha nagy ritkán idegent kalauzol.
Ha jól lakott a vendég a semmiből,
a hegytetőre csak odahúzom.

„Jól áll a távolság a citynek!”
- gondolom, elfeledve dőrén
az aggasztó körülményeket
s magamra veszem a hanyagok bűnét.

...

Apám hónapokig gyűjtött gyufásdobozt
felépíteni s lefújni kályhaezüsttel
a nekem oly édes, óriás tornyot.
Ma nem tudok ránézni száraz szemmel.

Nem akartam rontani ünnepi hangulatot,
csak bambán bámulom, ki ünnepelni tudott.