Zsidócigánybrrr

Annak a srácnak mondta,
ki épp kerékpárját tolta
s neki utólag érthető okból át nem adta.
Biztos nem ez volt az első tapasztalata.

  „Ez egy zsidó, zsidócigány, zsidó!”
Így lett egykettőre ezekből szitokszó.
az miről azt sem tudta e tökfilkó,
színe milyen, ehető, vagy iható.

  Következett egy kis szóetimológia
zsivány nem más, mint kombinációja
annak a büdös zsidónak és cigánynak
s vigyorgott büszkén ezt milyen jól kitalálta.

Ezt már tovább igazán nem hallgathattam
s pofon helyett kérdőszó az arcán csattant,
mire válaszolni képtelen, így kínos vigyorral
nézett körül az elzárkózó holdudvarra.

Nem kellett meggyőznöm a tömeget,
bár számból szó szót követett,
hogy más mocskolása nem hőstett
s ki ezt teszi legyen kirekesztett.

  Így vált a tudatlan sovinisztából,
vörös fülű kamasz, kit a tábor
nem pártolt már jópofaságból.
Lesütötték ők is szemük szánalomból.

  Se boldog, sem büszke nem vagyok,
hogy győzelmet a sötét felett így arathatok
ilyen szókkal mély nyomot nem hagyhatok,
csatát nyertem, háborút nem, így majdan szaladhatok. 

  Ha egyszer futni kell majd ismét
mást nem kell okolnunk csak az eszmét,
az ordast, mi ily könnyen fertőzi az elmét,
s így rombolja a méltóságot földig: az emberét.