Rév

Egy fa áll a szoba közepén.
Nem az erdőben,
nem a ligetben,
a szoba kellős közepén.

Körülötte emberek takarásban
nem mellette,
nem helyette,
kínos félhomályban.

Érdeklődést, örömöt tettetnek,
nem érzik,
nem élvezik,
nem örülnek a gyermekeknek.

Hamar túlesnének már rajta
nem bírnak várni,
nem akarnak várni,
hosszú még az út haza.

Nem kérnek a süteményből
udvariasságból sem,
udvariatlanságból sem,
elegük van már az egészből.

A megelőző hetek, napok, órák
nem teltek könnyen,
szenvedtek tőle,
hogyan ejtsék szerét, módját.

A belső iránytű már rég elveszett
nem találják az utat,
sok közülük nem is kutat,
mint a karácsonyt, úgy ünneplik az életet.