Múló rosszullét

Az az egy szerencsém volt
a fejfájás eltussolta a kórt,
minek eklatáns jele,
az ember sajogó szíve.

Biológiai és nem érzelmi
okokra tessenek gondolni.
Hiszen szorító mellkassal
az ember nem törődik mással.

Hogy a diagnózisom csálén
állítottam fel én málén,
az mutatja, hogy a toll
kezem alatt még ficánkol.

A tinta freccsen, nem a vérem,
bár kék mindkét, össze is cserélem.
Ha bármelyik elfogyna, kifolyna,
az lenne életem utólja. 

Ahogy telik tőlem óvom őket,
a pezsgő nedveket, az éltetőket,
s ha hibát jelez a rendszer,
kétségbe esem, mint már ezerszer.

Be leszek tojva, mint most,
míg nem látott szakorvos.
De ahogy magam ismerem,
ha lát is, tovább rettegem.