Talán a szeretet jegyében kötelező áhítattal
vásárlási kényszert szent karácsonnyal
összemosó-kielégítő hajcihő után a május elseje
a legképmutatóbb ünnepeink egyike.
Megkérdezném a ligetben fűben heverő, sör és virsli
mámorában, önkívületben fetrengő és mindent feledő,
ujjongó tömegtől,vajon minek örvend oly nagyon,
s szavamra, meg sem lepődnék az önámító válaszon.
Gyönyörű az idő, csodás a napfény, ki a ligetbe hát!
Rendben van barátom, de kerüld a politikusok sátorát!
Ha a természet kegye ragadott ki a szabadba,
gondold el mit teszel és emlékezz szavadra!
A napfény vonzott, nem a vakítás, szemfényvesztés?
Alany lettél, hogy működjön az össznépi megtévesztés?
Elhiszed-e magad is, hogy más napján e csalóka évszaknak,
külön indok nélkül a nap sugarai ugyanígy nyalogatnak?
A fák lombjainak hűsében ugyanúgy heverhetsz,
hűs forrásból szomjúságodra enyhülést kereshetsz.
Ehetsz, ihatsz, aludhatsz, labdázhatsz gyermekeddel,
ehhez bizony figyelned a kalendárium állását nem kell.
Nem a munkát ünnepled a munka ünnepén? Annak hiányát?
Azon meg van kedved örvendezni? Ugyan ki látott ily párát?
Ha használnád az eszed és hallgatnál a szívedre éreznéd,
mily tragédiában lettél színész, de csak mellékszereplőként.
Munkát kegyből és nem érdemeid alapján kapsz. Észrevetted?
Fizetést kényszerből eléd jól kimért koncként utálkozva vetnek.
S most ünnepled mi nincs, mert elvehették tőled,
s pajzsra emeled azokat, akik most belőled megélnek?
Akiknek szemében nem vagy egyéb, mint hasznuk kulcsa,
kik ha kiszolgáltad magad küldenek majd a vágóhídra,
esetleg agyonlőnek, mint a kiöregedett vadászkutyát,
vagy levágnak mint öreg tyúkot, aki már kitojta magát.
Addig számítasz még behúzod az ikszet utána vissza
a szalag nem állhat egy percre sem meg te lusta!
Megtetted hazafias kötelességedet választópolgár,
levetheted bőröd s lehetsz újra deficithordár.
A kegyükből kapsz munkát, amit elvileg most ünnepelsz
és meg is tarthatod, amíg az igát húzod és nem süketelsz
arányos közterhekről és arányos munkabérről, pótlékról
ha e szavakat kiejted letaszíttatsz az „Olimposzról.”
Mert igaz, közülünk valók azok a félistenek, akik
életedet keserítik, aláznak meg naponta, de nekik
hogy velük mulatsz azt mutatod, amit látni bírnak csak,
így szöges ostoruk újra és újra a hátadon csattanhat.
De nem lázadsz, tűrsz tovább mintha nem lenne szavad,
ha hátadon nem fekhetsz, fordulsz egyet s lám ott a hasad.
Tényleg ennyire minden mindegy? Tényleg ennyire tudsz
simulni, alakulni, idomulni. Ha igen valóban nincs vigasz.
Akkor csak heveréssz fel ne kelj az istenért, csak heverj!
Még az is belefér, hogy nálad gyengébbnek egy pofont leverj,
Ma megaláznak minden baj okozói és már nem sokáig húzod,
leszegett, remegő fejjel jelzed, hogy már rég feladtad a harcot.
vásárlási kényszert szent karácsonnyal
összemosó-kielégítő hajcihő után a május elseje
a legképmutatóbb ünnepeink egyike.
Megkérdezném a ligetben fűben heverő, sör és virsli
mámorában, önkívületben fetrengő és mindent feledő,
ujjongó tömegtől,vajon minek örvend oly nagyon,
s szavamra, meg sem lepődnék az önámító válaszon.
Gyönyörű az idő, csodás a napfény, ki a ligetbe hát!
Rendben van barátom, de kerüld a politikusok sátorát!
Ha a természet kegye ragadott ki a szabadba,
gondold el mit teszel és emlékezz szavadra!
A napfény vonzott, nem a vakítás, szemfényvesztés?
Alany lettél, hogy működjön az össznépi megtévesztés?
Elhiszed-e magad is, hogy más napján e csalóka évszaknak,
külön indok nélkül a nap sugarai ugyanígy nyalogatnak?
A fák lombjainak hűsében ugyanúgy heverhetsz,
hűs forrásból szomjúságodra enyhülést kereshetsz.
Ehetsz, ihatsz, aludhatsz, labdázhatsz gyermekeddel,
ehhez bizony figyelned a kalendárium állását nem kell.
Nem a munkát ünnepled a munka ünnepén? Annak hiányát?
Azon meg van kedved örvendezni? Ugyan ki látott ily párát?
Ha használnád az eszed és hallgatnál a szívedre éreznéd,
mily tragédiában lettél színész, de csak mellékszereplőként.
Munkát kegyből és nem érdemeid alapján kapsz. Észrevetted?
Fizetést kényszerből eléd jól kimért koncként utálkozva vetnek.
S most ünnepled mi nincs, mert elvehették tőled,
s pajzsra emeled azokat, akik most belőled megélnek?
Akiknek szemében nem vagy egyéb, mint hasznuk kulcsa,
kik ha kiszolgáltad magad küldenek majd a vágóhídra,
esetleg agyonlőnek, mint a kiöregedett vadászkutyát,
vagy levágnak mint öreg tyúkot, aki már kitojta magát.
Addig számítasz még behúzod az ikszet utána vissza
a szalag nem állhat egy percre sem meg te lusta!
Megtetted hazafias kötelességedet választópolgár,
levetheted bőröd s lehetsz újra deficithordár.
A kegyükből kapsz munkát, amit elvileg most ünnepelsz
és meg is tarthatod, amíg az igát húzod és nem süketelsz
arányos közterhekről és arányos munkabérről, pótlékról
ha e szavakat kiejted letaszíttatsz az „Olimposzról.”
Mert igaz, közülünk valók azok a félistenek, akik
életedet keserítik, aláznak meg naponta, de nekik
hogy velük mulatsz azt mutatod, amit látni bírnak csak,
így szöges ostoruk újra és újra a hátadon csattanhat.
De nem lázadsz, tűrsz tovább mintha nem lenne szavad,
ha hátadon nem fekhetsz, fordulsz egyet s lám ott a hasad.
Tényleg ennyire minden mindegy? Tényleg ennyire tudsz
simulni, alakulni, idomulni. Ha igen valóban nincs vigasz.
Akkor csak heveréssz fel ne kelj az istenért, csak heverj!
Még az is belefér, hogy nálad gyengébbnek egy pofont leverj,
Ma megaláznak minden baj okozói és már nem sokáig húzod,
leszegett, remegő fejjel jelzed, hogy már rég feladtad a harcot.
RSS Feed
