Mit eszik a holló

Egy hollópár köröz már évek óta fejünk felett.
Nem tévedek, jellegzetes hangjuk félre nem vezet.
És abban is bizonyos vagyok, hogy egy párról van szó,
Mert biz Isten szerelmesen szól a vartyogó hollószó.

Keringenek, mint egy ragadozó héja, vagy karvaly,
de hollókról van szó ne feledjük, s ez is a baj.
Mármint abban az értelemben, miért kering egy mi is?
Mert, hogy ragadozó lenne, azt hiszi a piszi.

Sem a csőre, sem a lába nem ragadozó madáré,
azzal megfogni, s kimarni nem lehet mi a másé.
Kivéve, ha dög az illető és nem mocorog.
Akkor lehet hollónk gyomra nem sokáig korog.

Magot sem nézem ki belőle, hogy enne bár a csőre
engem legalábbis emlékeztet egy igazi magevőre.
Ha mindent enne, fent miért kering áldozatot lesve,
vagy csak emberként gondolkodtam én megátalkodott beste?

Ha fiókát, vagy más madarak tojását eszi, akkor
lehet ragadozónak nevezni, de babamadár faláshoz
a magasztos szárnyalásra szükség nincs és a természetben
felesleges köröket, egyetlen élőlény sem tehet meg.

Úgy érzem e rejtély nyitott marad, amíg egy hajnalban,
magamat dögnek álcázva, el nem heveredem az avarban,
számba répát veszek, szememre magot szórok
s hogy a holló miből evett, ha tudok, majd szólok.