Meccs

Meccs volt, nemrég ért véget.
Nem érdekel az eredménye.
Nem mérvadó egy arányszám,
ha a szurkolók az ajtót verik rám

Minek is költöztem ide a stadion mellé,
e kérdést ismételgetem mérkőzésenként.
Mikor annak kimenetelétől függetlenül
tehet bármit a tisztelt drukker. Büntetlenül.

Miután többet nyeltek le mint három Kamaz
telit torokból csak akkor kezd ordítani a paraszt.
Az üvöltözés előtt és a hiánypótló rangadó után
órákig csupán közlekedni nem lehet az utcán.

Emlékeztetőt is hagynak boldoggá így tegyenek
egy kis hányás, kitaposott facsemeték, szeméthegyek,
ürülék, hopp majdnem beleléptem, de az arcába
szívesebben taposnék, aki e kárt be nem hajtja.

Nem parkolni, de utcánkba behajtani is bajos.
A városban bárhol máshol az ki így parkol
meglakol hétköznap, de nem ilyen ünnepnapon
mikor a törvény s rendelet féregmódra kussol.

Talán embert is ölhetnék és fel is mentenének,
ha egyáltalán a sporttárs-bírók neheztelnének-e,
miután kimondanám a varázsigét:Szeretem a focit!
De lehet kapnék ezek után egy reklámfeliratos kocsit.

Idegek játéka, nem a csapatoké ez.
Átrettegik a két félidőt idősek, gyerekek
a józanok megbotránkoznak rajta
és a legszebb, hogy napokig tart a hatása.

Hasznából ugyan nem tesznek rendet,
de elszámolhatnak tetemes veszteséget.
Iskolapéldát egymás mellett élésből
nyújtanak, nem követendőt: elrettentőt.